Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Makkai László: Nagyüzem és gépesítés az ókorban

rutint fejlesztette. Jó minőségű tömegcikket csak jobb technikával lehetett volna előállítani, ilyen ösztönzést viszont a kézművesség a piactól nem kapott. Márpedig olyan üzem számára, amely a munkaerőből igyekszik mindent kihozni és a termelőeszközök fejlesztésébe semmit sem akar vagy képes befektetni, a késői ókor mérnöke hiába kínált technikai ötleteket. Mindennél többet mond Héron és Leonardo da Vinci technikai találmányainak összehasonlítása. Mindketten nagy hadimérnökök voltak, ez a közös vonásuk. De nem-katonai célú találmányaik, bár az, alkalmazott technikai elvek nagyjában-egészében azonosak, alapvetően más célt szolgálnak. Héron gépezetei közt (az egy csavarvágótól eltekintve, s ez is a mezőgazdasági üzemek préseihez készült) hiába keresünk kézműves szerszámot, míg Leonardo jegyzetei csak úgy hemzsegnek ilyenektől. A mérnök sem légüres térben dolgozik, a konkrét üzem lebeg szemei előtt, mikor találmányokon töri a fejét. A késői ókori kézműves üzem csődjét mutatja, hogy maga erejéből nem fejleszthette technikáját, mert munkaerői, társadalmi ós anyagi helyzetük folytán nem rendelkeztek akkora önállósággal, hogy akárcsak a régen ismert közlőműveket, a csörlőt, csigát, csavart, fogaskereket szerszámaikon alkalmazhatták volna, nem is beszélve az új mérnöki találmányokról, a forgattyúról, pedálról, rugóról, emelőkarról, amelyeket valószínűleg nem is láttak. Egyetlen ókori kézműves szerszámot sem ismerünk, amelyik a felsorolt közlőművek bármelyikét is hasznosította volna. Az eszterga a paleolitikumból örökölt íjmeghajtással működött, a forgató lábhajtás az ókori kézművességben teljesen ismeretlen. Folyamatosan forgó kézműves szerszám egyedül a fazekaskorong és a lendkerekes fúró volt, ezeket kézzel (de nem forgattyúval) hajtották meg, egyébként a kor nagy találmánya, a kerék nem inspirálta a kézműves szerszámkészletet, még forgó köszörűkőről sincs tudomásunk az ókorból. Az i. sz. körüli mediterrán kézművesség tehát lényegileg a szakaszos forgómozgás technikai elvének, főleg pedig a bronz (és részben a vas) felhasználásával hatékonyabbá tett egyszerű kéziszerszámoknak az alkalmazásánál maradt meg, ugyanakkor, mikor a mezőgazdasági nagyüzem és a bányászat (de nem a kohászat!) már a folyamatos forgómozgásra és az emberen kívüli energiaforrások hasznosítására tért át. GROSSBETRIEB UND MECHANISIERUNG IM ALTERTUM Unter einem echten Grossbetrieb ist jener Betrieb zu vestehen, wo der Arbeiter solche Arbeitsmittel bedient, welche im Kleinbetrieb unerzeugbar und unanwendbar sind. Der Arbeitsmittel des Grossbetriebes, die Maschine, macht das Dasein des Handwerkzeug benützenden Kleinbetriebes mit ihrer grösseren Produktivität illusorisch und beraubt damit automatisch den Kleinproduzenten seiner Arbeitsgeräte. Die Zivilisationen des Altertums kannten keine solche Grossbetriebe. Die mesopotanischen kirchlichen und die egyptischen königlichen Manufakturen produzierten mit Handwerkzeugen, die Landwirtschaft aber stützte sich auf kleine Bauerngüter, die nur durch die gemeinsame Errichtung und Benützung der grossen staatlichen Bewässerungssysteme mit einander verbunden waren, sonst aber selbstständig produzierten. Bis die herrschenden Klasse und ihre Handwerker durch die Abgaben und Pflichtarbeit der selbstständig wirtschaftenden Bauern erhalten wurden, konnten weder Mechanisierung, noch Grossbetriebe entstehen. Die selbsterhaltende Arbeitskarft ist billig und bietet keine Anregung zur Sparung mit der Arbeitskraft. Man muss mit der Arbeitskraft nur dann sparsam umgehen, wenn sie rar ist oder ihre Ernährung den Arbeitgeber belastet. Dann tritt die Machanisierung in Erscheinung und damit auch die Nötigkeit des Grossbetriebes. Die grossen Infanteriearmeen der hellenistischen Epoche waren die historischen Vorläufer der mechanisierten Grossbetriebe. Ihre Aufgabe war nicht nur der Kampf, sondern in Friedenszeiten der Bau und Aufrechterhaltung ihrer Lager, die zu Städten wuchsen. Der Soldat war eine teuere und wegen der Zeit und Kosten seiner Ausbildung