Technikatörténeti szemle 5. (1970)

SZEMLE - Vajda Pál: Ipari régészet Angliában

Ezt az ágazatot úgy lehetne meghatározni, hogy tárgya az ipari emlékek feltérképezése, nyilvántartása és ahol lehet és helyénvaló, a megőrzése. Mint ahogy megőrizzük kastélyainkat, székesegyházainkat és udvarházainkat, most érdeklődésünk az ipari múlt emlékeinek megőrzése felé fordul. Magát az „ipari régészet" kifejezést Miehael Kix alkotta 1955-ben, és igen gyorsan, széles körben elterjedt azóta. Általában a régmúlttal foglalkozik és kiterjed a hagyományos régészetre is. A történelem előtti korból például olyan ónbányászati emlékek maradtak fenn, amelyeket meg kell őrizni. De a technológiai változások gyors üteme következtében a téma a jelent is felöleli, vagyis a 20. század második felét. Az első atomreaktor, az első műanyagüzem, az első lökhajtásos motor — ezek mind megérdemlik hogy megőrizzük őket. így időben nagy távolságot ölel fel a téma. Angliában azonban a figyelem központjában főleg a két utóbbi évszázad áll, a gyors technikai változások, az ipari forradalom kora. A cél pedig annak a szemléltetése, hogy őseink hogyan éltek és hogyan keresték kenyerüket. Mivel új tárgyakról van szó, módszertana még nem fejlődött ki. Az ipari régészek általában különböző kategóriákra osztják tárgyukat: pl. energia (szél, víz, gőz stb.), a természeti kincseket kitermelő iparágak, a gyáripar, a közlekedés és szállítás (út, csatorna, vasút, légi közlekedés), az elosztás (raktárak, kikötők stb.) és a munkások lakásai. Ezeken a kategóriákon belül igyekeznek biztosítani, hogy a valóban jelentőseket és fontosakat őrizzék meg ós olyan ipari emlékeket válasszanak ki, amelyek lehetőleg az ország egész múltbeli gazdasági tevékenységét tükrözik. A megőrzésnek többféle módja van. Néha véletlenül maradnak meg ipari emlékek vagy azért, mert ma másra használják őket. így Devonban ma is megvan egy gránit öntőforma, amelyet a középkori ólombányászok használtak, mert egy falba építették bele. Továbbá fennmaradt egy sor vízi- és szélmalom, mert lakóházakká alakították át őket. Vannak ipari termékek, amelyek nagyságuknál vagy jeüegűknél fogva maradtak fenn eredeti helyükön. Cornwallban néhány tönkrement gépház a National Trust (Nemzeti Műemlékvédő Bizottság) ellenőrzése alá került. Csatornákat magánszervezetek vagy a British Transport Comission (Brit Közlekedési Bizottság) tart karban, és most, hogy az országos vasúti hálózatot egyes mellékvonalak megnyirbálásával csökkentették, lelkes amatőrök, akik szeretnek vasúttal játszani, megnyitottak néhány ilyen vidéki vonalat szórakozási célokra és kézi jelzőberendezéssel és gőzmozdonyokkal működtetik őket. Nyilvánvaló, hogy régi kohókat és gyapjúszövödéket is a helyszínen kell megőrizni. Néhány ipari emléket azonban más módon is meg lehet őrizni. Himbás gőzgépeket, kis repülőgépeket, autóbuszokat, lokomobilokat, mozdonyokat és egyéb mindenfajta gépet el lehet helyezni múzeumban, mint a londoni Science Museumban, vagy az Országos Tengerészeti Múzeumban, vagy a Közlekedési Múzeumban. Más tárgyakkal kapcsolatos speciáhs intézkedéseket lehet tenni. Éppen mostanában javasolták pl. hogy a Great Britain-t, az első propelleres vashajót, Isambard Kingdom Brunel, a nagy angol mérnök alkotását, amely most csaknem teljesen leszerelt állapotban a Falkland Szigeteken van, hozzák vissza Bristolba, szereljék fel és állítsák ki az eredeti dokkban, ahol épült. A megőrzés más módja az épületek elszállítása egy néprajzi múzeumba és újbóli felépítésük múzeum területén. így a walesi Néprajzi Múzeum St. Faganban egy sor épületet gyűjtött össze, köztük egy cserzőműhelyt és egy vízzel hajtott szövödóst, amely megint működik. A megőrzés eszközei és módjai sokfélék. Mint már említettük, a résztvevők között vannak magánszemélyek, érdekelt egyének csoportjai, társaságok, mint a National Trust (Nemzeti Műemlékvédő Bizottság), helyi hatóságok és a kormány,