Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Császár László: A vasbeton korai felhasználásának egyik tanulságos épülete Budapesten

2. ábra. Az épület szerkezeti rajza kötötték össze, melyek vasalását a pince fölött 55/55/7, a földszint fölött 50/50/6 mm méretű, alul íves, felül egyenes övű szögvastartó képezte; mindegyik hajót egy, a hossztengellyel párhuzamos lapos ívű vasbeton donga fedett le, amely monohtikusan támaszkodott a hossztartókra. Ezek vasbetéte is ugyancsak szögvastartó volt 25/29/4 mm mérettel, s amelyekből a pince fölött 5, a földszint fölött 3 darabot helyeztek el méterenként. (2. ábra) A hossztartók vasalását a földszint fölötti födémnél lehorgonyozták a falba, hogy a káros elmozdulásokat kiküszöböljék. Ezt a lehorgonyzást Wünsch egyéb szerkezeteinél is alkalmazta. A három donga által áthidalt fesztáv a földszinten 16,0 m, az oszlopok hosszanti irányban az első áUásban 4,67, továbbiakban 4,36 méterenként vannak elhelyezve. Az épület külső képe az ismert korai ipari architektúrát mutatja: a földszint nyerstégla homlokzatú, sima keretekkel ellátott, íves záródású, aránylag kisméretű ablakokkal. Hűtőszintje ma már átalakított. (3. ábra) Ha eredeti megjelenésére lennénk kíváncsiak, a mellette álló, vele jóformán teljesen azonos ikerpárját kellene megnéznünk, ahol a legfelső szinten még láthatók az eredeti szegecselt rácsos oszlopok, a közöttük elhelyezett zsalu-lamellákkal. (4. ábra) Épületünknél a rácspillóreket téglapillérekkel, a zsalukat pedig téglafallal helyettesítették, mivel az eredeti funkció megszűnt.