Technikatörténeti szemle 5. (1970)
KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza szabályozás tervezője és az Al-Duna szabályozás úttörője
a mederszabályozás és töltésezés egységes kezelésének Vásárhelyi-féle elvét, s a töltésvonalozás kérdésének elhanyagolásával a legteljesebb anarchiának nyitottak utat — ugyanúgy mellőzték az átvágások sorrendjének Vásárhelyi által is jól látott, de Paleocapa által különösen hangsúlyozott kérdését is: amíg az érdekeltek óriási, és sokáig szükségszerűen meddő, áldozatokat hoztak — a központi ellenőrzés nélkül, tervszerűtlenül épített — töltések létesítése érdekében, a munka eredményességét biztosító mederszabályozás terén sokáig alig történt valami. Nemcsak az önkényuralom műszaki vezetése, hanem a kiegyezés utáni magyar kormány is — a töltésépítések tervszerűtlenségéhez hasonlóan — a Tisza-szabályozás tervéből, hosszú ideig csak a legkönnyebben, legkevesebb anyagi áldozattal kialakítható átvágások megvalósítását szolgalmazta. .. A kezdeti tervszerűtlen munkálatok ismételt kudarcai: főleg az 1855-ös árvíz, majd az 1879-es szegedi katasztrófa, a munkálatok ismételt felülvizsgálatát, majd végül is a Herrich-féle szerencsétlen terv-kompromisszum feladását, s az általa követett felelőtlen gyakorlattal, a kormány korábbi vízügyi politikájával való szakítást tette szükségessé. A Széchenyi-féle vízügyi politikához való fokozatos viszszatérés pedig egyet jelentett az ezzel szorosan egybefonódó, ennek műszaki oldalát jelentő Vásárhelyi-féle terv alapelveinek érvényrejuttatásával. 22 A Tisza szabályozását és a Tiszavölgy mentesítését — ha a tervtől való kezdeti eltérés miatt a szükségesnél nagyobb áldozatok árán is — végülis lényegében Vásárhelyi Pál — és Széchenyi István — elgondolásainak megfelelően kellett végrehajtani. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalom is ismételten elismerte és leszögezte, hogy Vásárhelyi Pál terve az egyedül lehetséges megoldást jelentette, hogy „a tiszai árvizek kártételei eUen nincs más eszköz, mint amit eddig alkalmaztak" (Franz Kreuter 23 ). És ha a töltésezéssel való folyószabályozás olyan ellenzője, mint a francia G. Cuenot, a Tisza szabályozását a töltésezés szinte kivételesen sikeres példájaként minősíthette, 24 akkor ez elsősorban a töltésezést kiegészítő — helyesebben a töltésezéssel szemben elsődlegesnek tekintett! — Vásárhelyi-féle átvágásoknak, s az átvágások meder-beágyazódást elősegítő hatásának köszönhető. A Tisza-szabályozás tervének tudományos-műszaki értékénél is sokkal nagyobb azonban a végzett munka gyakorlati, illetve gazdasági jelentősége. A korábban időszakosan vagy állandóan vízzel borított 1,2 millió ha-nyi lakatlan és műveletlen mocsárvilág és tiszai árterület mentesítésével és lecsapolásával, a mezőgazdasági termelés kiterjesztésével, a vízi és szárazföldi közlekedés feltételeinek megteremtésével — egy országrésznyi terület gazdasági és népesedési fejlődését alapozta meg. . . 1 Oonda Béla: Vásárhelyi Pál élete és művei. Születésének századik évfordulója alkalmából összeáll. - - Bp. 1896. 4,284 p. 101. (A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Könyvkiadó Vállalata. 2. ciklus.) 2 L. 1. lábjegyzet, valamint Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820- 1920-ig. Bp. Akad. K. 1958. 736 p. 2 t. 13 térk. 3 Actenstücke zur Regulierung der Stromschnellen der Donau zwischen Moldova und Turn-Severin. Hrsg. von Donau-Vereine. Wien, 1880. VUI, 130 p. 3 lev. 1 t. 11 térk. 4 Oonda Béla: Az al-dunai Vaskapu ós az ottani többi zuhatag szabályozása. Bp. 1892. 2, 92 p. 5 t. (Klny. Földrajzi Közlemények, 1892. 5-6. füz.) Timonov, V. E. : Űlucssenie uSzlovij szudohodsztva v porozsisztoj csaszti reki Dunája. S. Petersburg, Erlih,' 1899. VI, 108 p. 14 térk. Gastner, J.: Die Regulierung der Donau am Eisernen Thor. Berlin, 1892. 785 p.
