Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Mináry József: Mérnökszemmel az első gőzmozdonyokról
a szerkocsié — amely a ,,Rocket"-éhez volt hasonló — 4 tonna volt. A „Sanspareil", mint az angolok írják róla: „Sok vonatkozásban csodálatos, jól épített gép volt és nyilvánvaló hibái ellenére Hackworth mozdonyszerkesztő mérnök képességét dicsérte." A verseny után a vasúttársaság megvette a mozdonyt és jó eredménnyel használta. A „Sanspareil" és a „Rockét" a Science Museumban ma is jó állapotban látható. Miért nyert a Rockét? Amint köztudomású, a versenyt Stephenson „Rockét" (Rakéta) mozdonya nyerte. Ez a mozdonynév volt Stephenson válasza a fentebb idézett cikkre. A „Rockét", szerkocsiján kívül két rakott kocsit 9,11 tonnával 20nszor ide-oda vontatott összesen 70 angol mérföldön (112 km) át, és elért legnagyobb sebessége 20 mérföld (32 km) volt óránként, átlagsebessége pedig 14 mérföld, azaz 22,4 km/óra. A „Rockét" mozdony körülbelül a 70-ik volt, amelyet Angliában építettek. Addigra már nagyjából kialakultak a gőzmozdonyok szerkezeti elemei; a kazán, a gépezet és a futómű. Kétségtelenül a kazán tervezése jelentette a legnagyobb gondot, mert a várható teljesítményekhez az addig ismert kazánókkal lényegesen több gőzt kellett termelnie. Láttuk, hogy a versenyre jelentkezett mozdonyok, „Rockét", „Sanspareil", „Novelty" fűtőfelülete 12,8, 8,5, 3,8 m 2 volt. Ezeket az adatokat akkor tudjuk igazán érzékelni, ha párhuzamba állítjuk őket a legkisebb magyar 600 mm-es keskenynyomtávolságú szertartányos iparvasúti mozdony fűtőfelületével, amely 13,45 m 2 . Mi sem igazolja jobban, hogy a vasút valóban „a szükség és a kor szellemének produktuma" volt, mint az a tény, hogy a „Rockét" kazánjával egyidejűleg a francia Seguin is füstcsöves kazánnal tervezte meg nevezetes mozdonyát 1829-ben, kazánszerkezetére 1828-ban nyert szabadalmat. Stephenson Henry Booth-tal, a Liverpool—Manchester Vasút titkárával bizonyára alaposan megbeszélte a problémát, hogy milyen módon tudná biztosítani a pályázatban szereplő futási feltételekhez a szükséges gőztermelést, s Henry Booth ajánlotta azután a füstcsöves kazánt. Ismert volt-e előtte Seguin megoldása, vagy sem, ma már nem lehet tudni, de tény, hogy Stephenson elfogadta a javaslatot és megtervezte azt a kazánt, amely a legkorszerűbb gőzmozdonyokban ma is megtalálható. Valószínű, hogy az' a nagy feladat, amit George Stephenson a liverpool—manchesteri vasút megépítésével, és az egész üzem felszerelésével, berendezésével, valamint üzembe helyezésével vállalt, nem engedte meg, hogy kis részletmegoldásokkal vesződjék. Feltehető és természetes, hogy fiának, Róbert Stephenson mérnöknek, a newcastlei mozdonygyár vezetőjének is nagyon sok része volt a „Rockét" mozdony megszerkesztésében és helyes megépítésében, de az érdem minndenképpen George Stephensoné. A kazán két különálló részből, az A hosszkazánból és a B állókazáhból áll. A hosszkazánban — az ábrától eltérően — 25 db 3 hüvelyk (76 mm) átmérőjű vörösréz füstcső foglalt helyet. A vörösréz tűzszékrényt csavarokkal erősítették a hosszkazánhoz, a határos tűzszekrényfal pedig téglával volt bélelve, tehát a tűzszekrénynek még csőfala nem volt. A tűzszekrény egyéb falfelületeit 2 és Vü hüvelyk (63,5 mm) széles víztér borította. A 6 négyzetláb (0,54 m 2 ) rostélyfelületen elégetett tüzelőanyag füstgáza a tűzszekrényből a füstcsöveken át jut a kémény aljába, ahol egy kisebb füstszek-
