Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Mináry József: Mérnökszemmel az első gőzmozdonyokról
minden más módját kiszorítják a vasutak; amikor a postakocsik vasúton járnak majd, és a vasutak lesznek az uralkodók és alattvalóik főútvonalai. Eljön az idő, fiúk, amikor vasúton utazni olcsóbb lesz, mint gyalog járni." A stockton-darlingtoni vasút ünnepélyes megnyitása 1825. szeptember 27-én zajlott le óriási izgalom és lelkesedés közepette. Az első vonat Stephenson „Locomotion" nevű 1 számú mozdonyával indult útnak. A szerelvény harmincnégy járműből állt a következő összeállításban: szénnel, liszttel megrakva 6 kocsi, az igazgatók és barátaik részére 1 kocsi, az utasok részére 21 kocsi ülésekkel felszerelve és 6 szénszállító kocsi. A vonatsebesség elérte óránként a 20 km-t. Amikor a stockton—darlingtoni vasútvonal megnyitásának híre eljutott Magyarországra is, az egykorú újságíró, Kultsár István a Magyar Kurírban így írt erről: „Valami Stephenson nevű ánglius egy olyan masinát fundált ki, melyet füsttel és forróvízzel hajtanak. Higyje aki akarja." Az egykori ,,Looomotion"-t Darlington pályaudvarán a volt North Eastern Railway Company ma is műszaki emlékként őrzi, a róla készült modellt pedig a londoni South Kensington múzeum kapta ajándékba 1896-ban. A mozdony típusa a Killingworth 2-re hasonlít. Két függőleges, a kazánba nyúló hengerének átmérője 10 hüvelyk (254 mm), lökete '24 hüvelyk (610 mm) volt. A két kapcsolt kerékpár 48 hüvelyk (1220 mm) kerékátmérőjű öntöttvas kerekekkel készült. A kazán hossza 10 láb (3048 mm), átmérője 4 láb (1220 mm) és egyetlen lángcsöve 24 hüvelyk (610 mm) átmérőjű és 10 láb (3048 mm) hosszú. A fáradtgőz mindkét hengerből egy-egy fúvón át távozhat a kéménybe. A fűtőfelület kb. 60 négyzetláb (5,6 m 2 ), a kazánnyomás 25 font/négyzethüvelyk (1,85/cm 2 ). A mozdonyon egyetlen biztonsági szelep kapott helyet. A mozdony súlya szolgálatban 6,5 tonna volt. A szerkocsi fagerendából épült és szénbefogadóképessége 15 cwt (762 kg), vízbefogadóképessége 240 gallon (kereken 1100 liter) volt. A szerkocsinak négy 30 hüvelyk (762 mm) átmérőjű kereke volt, a mozdony és szerkocsi együttes súlya szolgálatban 9 tonna volt. A „Locomotion" teljesítményét 20 lóerőre becsülték és átlagos óránkénti sebessége 8 mérföld, kereken 13 km volt. Stephensonnak a killingworthi pályán futott mozdonyokkal és főleg a stockton—darlingtoni vasút üzemével szerzett tapasztalatai kellettek ahhoz a nagy feladathoz, amelyet a következő vasút, a liverpool—manchesteri jelentett számára. Ennek a vidéknek a kereskedő társadalma már régen igényelte a szállítás megjavítását a tengertől az ország belső városai felé, s a vasúti szállítástól remélték a teljes megoldást, de itt talán még nagyobb ellenállásba ütközött a vasútépítési engedély megszerzése, mint másutt. A csatornatársulatok, a fuvarosok és a földbirtokosok minden eszközzel azon voltak, hogy a tervet meghiúsítsák. A legnagyobb megdöbbenést Stephensonnak az a kijelentése keltette, hogy mozdonyával akár 20 mérföld, sőt még nagyobb óránkénti sebességet el tud majd érni. A gyorspostakocsik sebességéhez szokott közvélemény a gúny eszközével igyekezett Stephensont és törekvéseit nevetségessé tenni, s még az egykorú, a tervet pártoló Quarterly Review is azt írta: „Mi lehet nyilvánvalóbb, képtelenebb és nevetségesebb, mint az a kilátás, hogy a mozdony kétszer olyan sebesen közlekedik, mint a postakocsi? Reméljük, hogy a parlament valamennyi engedélyezendő vasúton a sebességet óránkénti 8 vagy 9 mérföldben fogja korlátozni."
