Technikatörténeti szemle 4. (1967)

SZEMLE - Vaszkó Ákos: A veszprémi technikatörténeti konferenciáról

visszavezetni. Rámutatott azonban arra is, hogy eddigi ismereteink alapján is elvégezhető a magyar közlekedéstörténet periodizációja, az általa kijelölt szakaszok alkalmasak a kutatómunka tervszerűbbé tételére. Utalt egyben arra, hogy a megnyíló Közlekedési Múzeum kiállításának felépítésében a múzeum munkatársai kísérletet tesznek a közlekedéstörténet • most ismertetett elméleti adottságainak megfelelően rendszerezett kiállítás felépítésére. Dr. Vaszkó Ákos és Szász Zoltán tudományos kutatók hozzászólásukban a magyar vasúttörténet egy-egy korszakából vett példával igazolták egyfelől az előadás téziseit, másfelől rámutattak a hazai fejlődés olyan sajátosságaira, amelyekre az általános gazdaságtörténeti kutatás vethet helyes fényt. Igen figyelemre méltó volt Jenéi Károly levéltáros hozzászólása, aki elsősorban a gazdasági levéltár közlekedéstörténeti szempontból igen gazdag forrásanyagára hívta fel a figyelmet. Az előadás és a hozzászólások nyomán kialakulhatott a konferencia résztvevőiben az a benyomás, hogy a közlekedéstörténeti kutatás, mint a technikatörténet speciális ágazata, hazai viszonylatban igen fontos eredményekkel kecsegtethet, ha eddigi elhanyagoltságát az arra hivatottak aktív érdeklődése váltja fel. Hazai közlekedéstörténeti emlékeink módszeres gyűjtése csak az utóbbi időben indult meg, az újszerű periodizáció élesen mutat rá a „fehér foltokra", amelyek a kutatókat munkára lelkesíthetik. Különösen régészeink tehetnek sokat ezen a téren. Nem véletlen az sem, hogy a neves angol régész, Gordon Childe a társadalmi munkamegosztás fejlődésében korszakformáló jelentőséget tulajdonít a közlekedés fejlődésének. Másfelől a magyar kapitalizmus fejlődése alig érthető meg a vasúttörténeti tényanyag áttekintése nélkül. Íme újabb terület a történészek és szakmúzeológusok együttműködésére. A második nap első előadását Endrei Walter tartotta „A többszerszámos munkagépek keletkezése" címen (melyet jelen számban közlünk), elismerésre méltó példát mutatva hazai technikatörténet-kutatásunk magas színvonaláról, amely az általános európai technikatörténet kérdéseit is mélyrehatóan elemzi. Előadó, aki a textilfeldolgozás történetének egyik legkiválóbb ismerője, a textilipar fejlődésének példáján mutatott rá arra a minőségi ugrásra, amelyet a bütykös tengely alkalmazásával a sokszerszámos munkagépek megjelenése jelentett. A műszaki feilődést társadalmi-gazdasági keretbe helyezve kereste a mélyebben fekvő indítékokat. Az előadás és referátumai új lendületet adtak az előző napon indult elméleti vitának a technikatörténet alapkérdéseit illetően, elsősorban Incze Miklós kandidátus hozzászólása hívta fel újra a figyelmet a technikai fejlődés és a gazdasági adottságok összefüggéseire. A konferencia második részében éles megvilágításba került a műszaki emlékvédelem és a műszaki múzeumok munkája. Szilágyi István múzeumi főigazgató „Műszaki múzeumaink helyzete" címmel tartott vitaindító előadásában széleskörűen ismertette azt a munkát, amely a felszabadulás után műszaki emlékeink megmentésére megindult és amelynek eredményeként műszaki szakmúzeumaink egész sorát hívták életre. Ezek a múzeumok hivatottak arra, hogy az emlékmentésen túlmenően a technikatörténeti kutatás műhelyeivé váljanak. Ezek a gyűjtemények, amelyek létrehozásáért szocialista államunk komoly anyagi áldozatot hozott, olyan kutatómunka kiindulási pontját képezhetik, amely általános történeti ismereteink kiszélesítéséhez vezethet, a termelőmunka eszközeinek, szervezetének és a különböző korszakokban az egyes termelési ágazatok fejlettségének és arányainak tekintetében. Dr. Mészáros Vince hozzászólásában rámutatott arra a nehézségre, amelylyela műszaki múzeumok tudományos személyzetének kiválasztása, utánpót-