Technikatörténeti szemle 4. (1967)
SZEMLE - Ifj. Bartha Lajos: Csillagásztorony és csillagászati múzeum Egerben
A déli falon egy kis lyukon át a delelő nap sugarai rávilágítottak a linea meridionalis-ra. Ez a kis berendezés — gnomon — alkalmas volt a napórai dél időpontjának meghatározására. 5 A gnomon ma is pontosan működik. Az egri csillagásztorony, azaz voltaképpen a linea meridionális földrajzi hosszúságát először Hell és Madarassy határozták meg 1776-ban (eléggé pontatlanul). A múlt század közepén Albert Ferenc végzett jóval pontosabb méréseket. A specula koordinátái ezek szerint: Északi szélesség Keleti hosszúság Hell Miksa 47° 53' 54" 20° 23'14" Albert Ferenc 47° 53' 54,46" 20° 23'20,21" A keleti teremben a következő műszereket találjuk: 8. A nagy Dollond féle távcső a középső ablak előtt áll. A háromlábú faállványra szerelt, fényezett faburkolatú cső egy vízszintes és egy függőleges tengely körül forgatható (ún. azimutális rendszer). A cső hossza 310 cm, átmérője kb. 10 cm. A lencse hosszú gyújtótávolsága részben a nagyabb nagyítás céljait, í észben a különböző optikai hibák kiküszöbölését szolgálta. A 18. század közepén az ilyen méretű lencsés távcsövek a nagyok közé tartoztak. Az egyszerű lencsék optikai hibáit (torzítás és színezés) az angol John Dollond a 18. század közepén két, különböző törésmutatójú üvegből összeállított, összetett lencsével küszöbölte ki. Az ilyen távcsöveket nevezték „Dollond féle tubusoknak". Az egri csillagvizsgáló műszereinek lencsés távcsövei már mind ilyen rendszerűek voltak. A legnagyobb becsben természetesen az eredeti, Dollond által csiszolt lencsék voltak. 9. A kis Dollond távcső ugyancsak azimutális szerelésű. Az igen szép kivitelű sárgaréz cső fa állványon áll, hossza 108 cm, átmérője 10,0 cm. A műszer vízszintes és függőleges irányban egyaránt finoman állítható, az okulárkihuzat is finomszabályozóval van ellátva. Az ehhez — és az előbb leírthoz — hasonló műszereket főként a Nap, a Hold és a bolygók felszínének megfigyelésére használták. A műszer érdekessége, hogy a Főiskola könyvtártermének mennyezetét díszítő freskó (Franz Sigristi műve) allegorikus képcsoportján is szerepel, a mellette ülő, reverendás csillagász pedig feltehetőleg Madarassyt ábrázolja. 10. Hordozható kis lencsés-távcső, összecsukható faháromlábon. A kis vasháromlábra szerelt azimutális távcső hossza 75,2 cm, átmérője 5,8 cm. A fa háromlábállvány, amelyen a műszer áll, ugyancsak eredeti, a 18. század második feléből származik. 11. Newton rendszerű tükrös távcső. A múzeumban két ilyen műszer látható, a harmadik a budapesti Uránia gyűjteményében található. A fa állványra szerelt azimutális műszerek eléggé rongált állapotban vannak. Maga a cső is fényezett fából készült. Az egyik műszer felirata: Geo. Haerne; hossza 165 cm, átmérője 16,5 cm. A másik cső 162 cm hosszú, 13,0 cm átmérőjű. Az ilyen méretű tükrös távcsövek akkoriban nagynak számítottak. 6 12. Régi tükör és lencse. A csillagvizsgáló műszereinek optikai alkatrészei nagyobbrészt elpusztultak. Csupán az egyik Newton rendszerű távcső homorú 5 A pontos dél idejét, valószínűleg gnomon-megfigyelés alapján, még a múlt század végén is harang kongatással jelezték a csillagásztoronyból. A harang helye ma is megvan a kupola házikójának falán. 6 A Newton rendszerű tükrös távcsöveknél a fénysugarakat egy, a gyújtópont előtt 45 fokos szögben elhelyezett kis síktükör kivetíti a cső oldalán. lí Technikatörténeti Szemle 257
