Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Makkai László: Gép, mechanika és mechanisztikus természetfilozófia
beszéltek. Dialektikus materialista megsejtéseiket panteisztikus képzetek torzították el; konkrét, nem egyszer forradalmi jelentőségű tudományos eredményeik a régi világképbe nem illettek bele, újat pedig a vitalista természetfilozófia korlátai közt nem tudtak megalkotni. Pedig a skolasztikus aristoteliánus világkép már romjaiban hevert: Copernicus kimozdította helyéből központját, a Földet, Bruno pedig zártságát nyitotta ki a végtelenbe. A természeti mozgásokat többé nem lehetett az anyagnak egy természetfeletti teleologikus hatalom felé áramló vitalista önmozgásával magyarázni. Most lép elő paradigmává a gép; ebben keresik a nagy rejtvény, a kozmikus dinamika megfejtését. A gép azonban nemcsak példája a világegyetemnek, hanem módszertani útmutató is. A gépek — mondja Boyle — „show us nature in motion, and that too when turnéd out of her course by humán power, wihich is the most instructive state wherein we can behold her". 10 Mesterséges feltételek közé szorított, ellenőrzött, munkára használható és munkájából megmérhető természeti erő: ez a gép és ez a tudományos kísérlet is. Megcsinálni és azután megint megcsinálni, rekonstruálni a kísérlet megfigyelő ketrecébe zárt természeti jelenséget — ennek az a feltétele, hogy az átmeneti ketrec, a kísérleti eszköz helyett az általánosított formula végleges ketrecébe zárják. Erre szolgált a matematika. Az oxfordi algebristáktól Vietaig megszilárdult és matematikailag megfogalmazhatóvá vált az a feHsmerés, hogy minden mérhető nagyság, legyen az geometriai vagy aritmetikai, az algebrában összehasonlítható, homogén tényező. Minden, ami a természetben mérhető, a matematika tárgya, s mivel egzakt tudást egyedül a matematika nyújt, csak az lehet tárgya a tudománynak, ami mérhető. Innen már csak egy lépés odáig — s Galilei megtette ezt — hogy a természeti jelenségeknek valójában csak mennyiségi tulajdonságaik vannak (kiterjedés, mozgás); minden olyan tulajdonságuk, amely nem fejezhető ki mennyiségileg, szubjektív emberi érzéklet. A matematikailag ellenőrzött kísérlet a XVII. század tudósai számára azt bizonyította, hogy a természet nem élőlény, hanem gép. Erről ma másként vélekedünk, de a paradigma nem sugallhatott mást. mint önmagát; az ember nem ismerhet meg egyebet, mint amit önmagából technikailag objektívál. A mechanisztikus természetszemlélet a gépből következik, de ahhoz, hogy az ember a szemének higyjen, előbb meg kellett szabadulnia azoktól az elképzelésektől, amelyek elvakították. Hogy Galilei egyáltalán feltehette a kérdést: vajon kísérlet és matematikai formula igazolják-e a mozgó testek tehetetlenségét, előbb fel kellett gondolkozásában merülnie annak a lehetőségnek, hogy a testek esetleg tehetetlenek. A kor szellemi légköre telítve volt a reformáció mágiaellenes eszméivel, melyeknek forrása — mint láttuk — elsődlegesen a társadalmi törekvésekben és nem természetfilozófiai nézetekben rejlett. Minden animista és vitalista elképzelés, akár primitív mágikus babona, akár panteisztikus filozófia formájában jelentkezett, a szenvedélyes monoteizmus támadásainak kereszttűzébe került. Mersenne teljes tudatossággal keresett a mechanista tudományos nézetekben ideológiai fegyvereket a „pogány" panteizmus ellen. Galileit nem ilyen célok mozgatták; számára csak tudományos hipotézist jelentett a kor mágiaellenessége, s ez a hipotézis termékenynek bizonyult: megszületett belőle a tehetetlenség elvének első világos, bár még csak részleges megfogalmazása. 10 Considerations Touching the Usefullness of Natural Philosophy. Shaw's Abridgements of R. Boyle's Works I. 129—130.
