Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Horvay Károlyné: Clark Ádám első útja Magyarország felé

pedig valahová 40 mérföldre utazott Bécstől. A gróf megígérte, hogy eljön és megnézi a hajómat, amikor elkészül. Remek pajtás és valóban nagyon kedves volt hozzám. Miután búcsút vettem útitársaimtól, elmentem Mr. Schullerhez s innen a rendőrségi hivatalba, ahol adtak egy személyazonossági kártyát (Card of security), amelyet meg kell újítanom minden hat hétben, amíg Ausztriában tartózkodom. Mr. Schuller említette, hogy gróf Széchenyi nincs jelenleg üecsuti., de írni fog neki, hogy megérkeztem. Meg fogunk állapodni a munkások alkalmazását illetően. Ezalatt én lemegyek a hajóra, hogy utasítást adjak az építőknek, hogy mielőbb befejezzük a munkát. A poggyászomat levittem Bécsből Florisdorf am Spitzbe, ahol a hajóépítő, Mr. Ruston bemutatott a munkaadójának, Mr. Andrewnak. Ő volt a kotró tervezője, — mellesleg építője és bérlője minden dunai gőzhajónak. Meghívott, hogy vacsorázzak vele s egész idő alatt nagyon szívélyes volt. Két vagy három nappal később elvitt kocsiján vidéki házába s bemutatott a feleségének, aki ugyancsak nagyon kedves volt. Nincs kétségem, egészen el fogok romlani itt, ahol egyik ember többet tesz értem, mint a másik. Mr. Schuller maga vitt el engem a fakereskedőhöz néhány gerenda ügyében, amelyre szükségem volt. Utána marasztalt s én megteáztam vele. Egészen angol módra él s pompásan beszéli a nyelvet. Mellesleg mint tolmács áll alkalmazásban, fordít nekem s közben németül tanít. Gróf Széchenyi Mr. Schuller társaságában az elmúlt hétfőn eljött a hajóra. Utasítást adott nekem, hogy szerezzek meg mindent, ami szükséges, s ami nem kapható Bécsben, írjak érte Mr. Hunternek Londonba. így rendeltem egy csomó szerszámot. Alkalmazhatok annyi embert, amennyit gondolok, s nem kívánják tőlem, hogy magam dolgozzam, kivéve azt, amit az általam foglalkoztatott emberek nem tudnak elvégezni. Ha a dolgok úgy végződnek, ahogy elkezdődtek, ez lesz a legjobb munka, amit valaha is csináltam. . .. Az élet itt nem sokban különbözik az otthonitól. Kávét reggelizem a leggyönyörűbb fehér kenyérrel és friss vajjal. Ebédre levest eszünk minden nap. Nagyon szeretem az osztrák leveseket. Főtt marhahúst, sült csirkét vagy más hasonló dolgot eszünk s fél üveg bort iszunk vízzel keverve, vacsorára (itt nincs étkezés az ebéd és vacsora között) egy tál levest eszem kenyérrel s iszom egy kis bort. A főváros közel lévén, ez a hely nagyon drága, 17 vagy 18 schillingbe kerül egy héten. Amint a hajót befejezzük, remélem, sokkal olcsóbban fogok élni. A nap közepén a hőség igen nagy, kénytelen voltam néhány vékonyabb ruhát vásárolni, mert 'egyáltalán nem tudtam viselni angol ruháimat. Az egészségem nagyon jó s mind az éghajlat, mind az életmód, úgy látszik, jót tesz nekem. A ruháimat éppen olyan jól kimossák, mint Angliában, de körülbelül fele összegért. Mellesleg százával vannak itt az úszó malmok a Dunán. Némelyik közülük alig kerül többe, mint 20 angol font s messziről furcsa tragacsoknak látszanak, de valahogy jobb lisztet őrölnék bennük, mint amit valaha is láttam Angliában. A kotróhajó egyáltalán nem tartozik a dunai gőzhajózási társasághoz, csak az osztrák kormányhoz, amelynek én is szolgálatában állok. Gróf Széchenyi István egyik megbízottjuk és egyike a leggazdagabb főnemeseknek Ausztriában. Sokkal kellemesebbnek tűnt fel nekem most, mint ahogy előzőleg elképzeltem.