Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

A kötélverők speciális fonókerekét, az ún. első kereket mutatja be a debreceni kötélverők 1833. évi pecsétje.

5 A oéhheraldika kedvelt két ágaskodó oroszlánja tartja kétoldalt a talpfán két állófa közé ágyazott kereket (7. ábra). A szabómesterség ősi jelvényét, az ollót örökíti meg a fertőszentmiklósi céh 1645. évszámot viselő dekoratív címerpajzs-alakú béhívótáblája.

6 Az oíló formája még egészen középkorias (8. ábra). Ujabb alakja, a jászberényi szabócéh 1701-ből származó pecsétjén

7 jelenik meg (9. ábra). A pecsétmező felső részében behajlított jobbkar bokrétaszerű tárgyat tart. Valószínűleg a tollforgó ez, amely a gombkötő mesterek jelvénye volt. A pecsétmező bal oldalán az ollóval átellenben ismeretlen szerszám képe helyezkedik el, alighanem a szűrszabók eszközeihez tartozott. Végül alul, a szűcsök ősi munkaeszköze, az ún. kaszaszék tűnik fel, amely egyúttal át is vezet bennünket a bőripar területére. Bőripar A kaszaszék (másnéven húsolószék) — amely már a kecskeméti szűcsök 1591-ből fennmaradt pecsétjén

8 is ott látható — négylábú pad, amelyen a munkás lovaglóülésben ül. Előtte függőleges, kaszaalakban kihasasodó görbe kés áll. Ez a húsolókés, amelynek alsó vége az ún. köldökbe, felső vége pedig a késtartó villába van erősítve, amelynek másik végét viszont a fönnálló támasztó tartja. Ezen történik az ún. húsolás. A várpalotai szűcsök 1814-ben készült céhkorsóját

3 is a kaszaszék-motívum díszíti. (10. ábra.) A bőripar másik alapvető mestersége a vargamesterség. A vargák (sutores) még az ősi, egységes bőrkikészítő és feldolgozóipart képviselik. A varga tehát eredetileg tímár és lábbelikészítő volt egyszemélyben, és ellentétben a csizmadiákkal és cipészekkel, sarut vagy egyéb egyszerű lábbelit (bocskort) készített.

10 Jellegzetes szerszámaikat a székelyudvarhelyi vargaoéh behívótábláján figyelhetjük meg

11 (11/a—b. ábra). A szélesélű, alabárd alakú, visszahajló, lándzsaszerű, hegyes nyúlvánnyal ellátott, ún. összetett bicskia (Witschker) a bőr kiszabására szolgált. Különösen a XVII. század varga céhpecsétjein gyakori ez a forma (pl. marosvásárhelyi vargák 1623,

12 veszprémiek 1646.

13

). A bicskiát ár- és sarló alakú fanyelű görbekés kíséri, majd a tábla hátoldalán a bőrkikészítésnél használt nyeles, kifli alakú vas, az ún. hónaljmankó, másnéven corcholómankó domborúan 5 Pecsétnyomó a debreceni Déri Múzeumban. A kötélverő mesterség szerszáma't lásd: Frecskay János, Mesterségek szótára. (Bp., 1912.) 6 Sopron megyei levéltár. Fényképlemez a veszprémi Bakonyi Múzeumban, 2682—2683. sz. 7 Pecsétnyomó a Magyar Nemzeti Múzeumban, lsz. 28/1941. 8 L. Hornyik János, Kecskemét város története. (Kecskemét, 1860) I. köt. utolsó tábla, 2. sz. ábra. 9 Céhkorsó a veszprémi Bakonyi Múzeumban, lsz. C—16. 10 A varga és a csizmadia mesterségre nézve lásd: Gáborján Alice, A magyar módra való bőrkikészítés problematikája. NÉ (1962) 97—104. — Várnai Imre, Régi magyar lábbeliviseletek. CD (1961) okt. sz. 133—154. — Pető József, A debreceni tímárok céh- és mesterségszavai. (Debrecen, 1938.) — Vámosi Nándor, A debreceni csizmadiák céh- és műszavai. (Debrecen, 1942.) — Jendrolovics Ján és Kajdi Ján, A csizmadiaság, különös figyelemmel az e mesterségben előforduló műszavakra. (Pesten, 1858.) — Vajkai Aurél, A lábbelikészítés múltjából Veszprém megyében. CD (1960) nov. sz. 1—19. — Bálint Sándor, A szegedi varga, csizmadia és papucsos mesterség. CD (1960) dec. sz. 1—31. 11 Veszprémi Bakonyi Múzeum fényképlemeztára, 3141—3142. 12 Deák Farkas, Néhány hazai pecsét. AÉ (1878) 69., II. sz. ábra. 13 Nagybákay i. m. Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. 190. kép, 189—190.