Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

5. ábra. Kaposi csapó céhpecsétje 6. ábra. Székesfehérvári csapócéh behívótáblája 7. ábra. Debreceni kötélverő-céh pecsétje 1833 mosás, csapás, tépés, fonás, szövés, majd kallás, csinozás és nyírás. Átfogó német nevük: Tuchmacher, posztókészítő. Magyar elnevezésük általában: csapó. A munkafolyamat egy műveletének, a csapásnak az egész posztóiparra történt jelentésátviteléből származik ez a megjelölés. A csapók

4 eredetileg szűrcsapók voltak, mert a szűr készítéséhez szükséges szűrvéget állították elő. Később a XVIII. szá4 A csapómesterségre és szerszámaira nézve lásd: Emlékirat a posztócsinálásról 1680—87 között. MGTSZ (1899) 325. — N. Bartha Károly, A debreceni gubáscsapócéh. (Debrecen, 1939.) — Bevilaqua-Borsody Béla, Régi és új magyar takácsmesterségek. (Bp., 1942.) — Nagybáhay Péter, Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei I. (1963), Textilipar 198—202. A csapócéhek tárgyi emlékeinek itt közzétett fényképeit dr. Nagy László gyűjtötte össze a veszprémi Bakonyi Múzeum részére.