Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Winkler László: A magyar repülőtechnika 50 éve (1916–1966)

Fokker F—VIII., Caproni CA 97 és Fokker C—VE. A motorok közül licencia alapján először a Siemens SH—12, a GNOME—RHONE „Jupiter VI." és „Titán II." került gyártásra. Már az 1929-es év folyamán Halász Andor és Korbuly László gépészmérnökök irányításával önálló konstrukciók kifejlesztését is megkezdték, amelyek közül a következőkről maradtak fenn adatok: HKV I. vadászgép. A licencia alapján gyártott Jupiter motorhoz tervezte Halász Andor és Korbuly László. A vadászgépről a 40-es években a terveket még nyilvántartotta a gyár, azonban a gép nem jutott túl a tervezési stádiumon. WM—10 kétüléses sportrepülőgép. Tervezte: Halász Andor, Hoff Miklós, Fridrik Dezső, Szabó Imre sárkányszerkesztők közreműködésével. Ezt a gépet a Caproni 97 repülőgépnél szerzett fémépítési tapasztalatok felhasználásával tervezték teljesen fém acélcső vázszerkezettel, több jelentős műszaki újítással. Ezek közül említésre méltó, hogy a főtartó alsó és felső öve egyforma külső átmérő mellett lépcsőzetesen keskenyedő falvastagságúra húzott, speciálisan erre a célra gyártott könnyű acélcsőből készült. A WM—10 prototípusa hátrahajtható szárnyakkal és ennek megfelelően kiképzett futószerkezettel készült. A szériatípusnál (10/a) a futóművet jelentősen átalakították. A gép motorját a „Cirrus" motor alapján Korbuly László gépészmérnök tervezte és a négyhengeres, lógó elrendezésű, léghűtéses, sorosmotor, WM Sport—II. motorként vált ismeretessé. Teljesítménye 105/122 LE volt. Később a szériagépekbe a WM—Sport—III. motort építették, amelyet szintén Korbuly László tervezett és maximális teljesítménye 130 LE volt. A WM—10/a sportrepülőgépből 12 darabot, a WM sportmotorokból pedig kb. 16 darabot gyártottak a 30-as évek elején. A WM—10/a sportrepülőgépek még az 1940-es években is szerepeltek Siemens csillagmotorral, mint vitorlázógép vontatók. A WM—10/a adatai: f: (felső) 9,5 m, f: (alsó) 8,5 m, h: 7,2 m, m: 2,74 m, F: 21,74 m

2

, Gü: 455 kg, Gr: 700 kg. A prototípus szárnyai a hangárban hátrahajthatok voltak, és így a gép szélessége 3,5 m-re csökkent. A szériagépeknél azonban ezt a megoldást nem használták. Említésre méltó még, hogy a WM—10 jelzéssel tulajdonképpen csak a prototípus szerepelt, a későbbi változatok már a WM—10/13 típus jelzést adták, mindazon gépeknél, amelybe a WM Sport—III. motor került beépítésre. Jelzéseik: HA—AKA AKI. A WM—11 repülőgépről adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre. WM—H2 utasgép. Tervezte: Halász Andor. Ennek a gépnek tervei csak részben készültek el. A felső szárnyas utasgép egy harmadik, szárnyfölötti, középső motorral ellátott típus lett volna, s a harmadik motor tartóbakját még a szárnyfelületen külön kábelekkel merevítették. WM—13 kétüléses sportrepülőgép, a WM—10/a gép továbbfejlesztése WM Sport—III., 130 LE-s motorral. Üres súlya 530 kg, repülősúlya: 930 kg, maximális sebessége: 190 km/ó, utazó sebessége: 160 km/ó, leszálló sebessége: 84 km/ó volt. 1000 méterre 7,5 perc alatt emelkedett, csúcsmagassága 4800 m volt. Jelzése: HA—AKJ. WM—14 típusjelzéssel a gyár 14-hengeres, kettős csillagmotorját jelezte, amely 860 LEHS és a francia Gnome—Rhone 14 motor licenciájának Korbuly János irányításával továbbfejlesztett változata volt. Ebből a motorból a magyar légierők, valamint különféle külföldi cégek megrendelésére több száz darabot (és ahhoz tartozó alkatrészt) gyártottak. WM—15 hatüléses forgalmi gép. Tervezte: Halász Andor, Hoff Miklós erős közreműködésével, aki az akkor már betegeskedő főkonstruktőrt munkájában helyettesítette. Később ez a típus a gyár nyilvántartásában is Hoff-féle forgalmi