Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Rácz István–Soós Imre–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Timsógyártás Magyarországon a XVIII. Században
akkor is, ha az alkalmazott vegyszerek nem voltak nagyszámúak, s a kapott reakciók értelmezésével nem is mindig érthetünk egyet. Markhót a parádi timsósvíz tartalmának mintájával együtt jelentését felterjesztette a megyéhez, amely az iratot gondosan iktatta és — levéltárba helyezte. Ott található ma is! 2 Pár évvel később, 1769-ben a Helytartótanács megállapította, hogy Heves megyéből nem érkezett jelentés az újabb felszólításra. Heves megye felterjesztette Markhót jelentésének egy újabb példányát. Ez a Helytartótanács levéltárába került, sok más megye többé-kevésibé figyelemre méltó jelentésével együtt, láthatóan anélkül, hogy szakember foglalkozott volna tartalmukkal. A hazai timsótermelés megindulásának története Habár a Markhót által végzett, s lényegileg helyes analízisek eredményét a tudományos körök nem vették tudomásul, lényege mégsem merült feledésbe. Markhót ugyanis mindent megtett, hogy a tudományos felfedezés gyakorlati hasznában részesítse hazáját. Útmutatása alapján már a hatvanas évek derekán egy elzászi származású egri nyeregmester, Hogh Pongrác elkezdte a timsófőzést. minden valószínűség szerint először csak a természetes úton keletkezett timsó befőzésével. 3 1767-ben a parádi Fehérkőhegyen kiszivárgó timsóvíz és a fölötte levő ércek kitermelésére Fazola Henrik egri lakatosmester kapott engedélyt a j aszói albányabíróságtól/ 1 Ezzel az engedéllyel azonban nem élt Fazola, s a termelés csak akkor indult meg, amikor 1782-ben az egri módosabb rác és görög kereskedők bányatársulata létrejött, amely kezébe vette a parádi timsógyár ügyét. A jellegzetesen kapitalista jellegű bánya társulat működését állandóan akadályozták azok a megkötöttségek, amelyek a speciális magyarországi helyzetből adódtak. Igaz ugyan, hogy a bányatörvény szerint a földesúr sem szállhatott szembe a bányakutatási joggal, mégis a bányatársulat egész működése szakadatlan harc a földesúrral, hogy illő áron adja meg az üzem működéséhez szükséges tüzelőt és fuvart. Ezt a területet, amely abban az időben a Grassalkovits-család debrői uradalmának egy részét képezte, Orczyék bérelték, a bérleti idő alatt azonban a földesurat megillető minden jogot ők gyakorolták. A társulat és a földesúr között 1782-ben megkötött szerződés szerint Orczy József báró meghatározott területet átengedett a bánya számára és ölenként 1 forintért a timsófőzéshez szükséges tűzifát is biztosított az üzem számára. 5 A timsófőző üzem az első években gyorsan fejlődött. 1785-ben már 22 helybeli és 2 sziléziai munkást foglalkoztattak az üzemben. Ebben az évben a gyár .,1200 mázsa helyben bányászott nyersanyagból 2400 akó vízzel 800 frt értékben előállít 300 mázsa készárut, eladja Debrecenben, Pesten, Egerben 2600 frt értékben". 6 A későbbiek során a termelés már nem nőtt egyenletesen, volt olyan év, amikor 600—700 mázsát sem gyártottak (egy akkori mázsa kb. 50 kg-nak felel meg). 2 Markhot, Franciscus, Aquarum mineralium thermarum... in comitatu Hevesiensi et exteri Szolnok... descriptio. (Agriae, 1763) Egri Áll. Levéltár 37/1764. 3 Ua. M. Orsz. Levélt. Helytartót. Sanitaria. Ladula A. Fasc. 34. Nr. 12. 4 Egri Áll. Levélt. Reg. 460/1784. 5 Selmecbányái bány. Lel vélt. Jászói bányakönyv 52. lap. 6 Orczy Családi Levéltár, Varia regestrata 191/1785.
