Technikatörténeti szemle 3. (1964)
Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon
működött. Az áthelyezés indoka az volt, hogy a vajdahunyadi nyersvasat nagy szállítási költséggel kellett Diósgyőrbe szállitani, ott újra me golvasztani és csak ezután lehetett a konverterekben felhasználni. A beolvasztás külön tüzelőanyagot igényelt, amit más oldalon lehetett volna hasznositani. Vajdahunyadon viszont a nagyolvasztókból közvetlenül lehetett volna konverterbe adagolni és igy a gyártási költséget csökkenteni. Az üzem áttelepitése csak terv maradt, mert az akkori politikai viszonyok ennek megvalósítását nem tették lehetővé. 84 / A Bessemer acéloknál az idők folyamán a Siemens-Martin acélgyártás minőségi versenye következtében mind nagyobb minőségi követelményekkel lépte k fel a rendelők. A diósgyőri gyárnak a nyersvasgyártóknál ez okból növelnie kellett a minőségi igényt, s igy azután a nyersvas ára a minőségi követelmények hatására emelkedett, ami természetesen a Bessemer acél önköltségében is emelkedést idézett elő, a gyártás tehát már nem volt racionális. Ilyen előzmények után határozták el a Bessemer-acélmü megszüntetését 1911-ben. A megszüntetendő acélmii helyett a Martin acélmű fejlesztését vették tervbe. 1914 február havában a Bessemer acélmüvet 32 évi üzem után megszüntették és leszerelték. 8 ^*/ Salgótarjáni Vasfinomitó Társulat, Salgótarján.* A kiegyezés utáni gyáralapitások között jelentékeny helyet foglal el a Salgótarjáni Vasfinomitó Társulat is. Habár az alapitás idején Európában már 6 országban 41 műben 117 konverterrel a Bessemer acélgyártást üzemszerűen folytatták, ennél a gyárnál is ugyanazt a hibát követték el, mint a diósgyőri gyárnál, nem rendezték be acélgyártásra, inkább választották a kavaró eljárás bevezetését. 1870-ben már foglalkoztak a Bessemer- és Martin- acélgyártás gondolatával, a megvalósítás azonban elhúzódott. Az elhúzódást az okozta a feljegyzések szerint, hogy abban az időben sem a Bessemer, sem pedig a Martin eljárás nem volt azon az üzemi szinten, melyet kockázat nélkül bevezethettek volna. A vállalat életében 1881-ben változás történt, mert ekkor egyesült a Rimamurányvölgyi Vasmüvelő Egylettel, s uj néven mint "Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű R. T." működött tovább. Az egyesülés után az uj részvénytársaság vezetői látták az acélgyártásnak Eurőpaszerte , de az országon belüli térhódítását is, s igy komoly formában foglalkoztak az acélgyártás gondolatával. Kockázat már nem + A vállalat mai neve: Salgótarjáni Acélárugyár, Salgótarján.
