Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

telén volt az idegen nagyolvasztók üzemének módosítását kérni. A kivánt módosítások elvégzése után a gyártás zavartalan menete biztosítható volt. "/ Az átalakítások után a Bessemer-acélmü egyik legnagyobb szállítója And r ás sy Manó vasgyára lett. Bebizonyosodott tehát, hogy vasúti sinek gyártásához teljesen jó és alkalmas Bessemer-acél gyártható felsőmagyarországi nyersvassal, diósgyőri barnaszénnel, diósgyőri tűzálló anyaggal. Ha tehát ezeket a kísérleteket 10-15 évvel korábban kezdték volna, nemcsak a diósgyőri gyár, de a magyar vaskohászat fejlődése is más irányt vehetett volna. A Bessemer-acélmü berendezése a modern technika akkori követelményeinek megfelelő volt. A két konvertert amerikai rendszer szerint építették fel, ezek emelt vasállványon nyugodtak. A kész acélt daruval emelt és forgatható öntőüstbe csapolták, innen mozgőkocsira helyezett kokillákba öntötték a folyékony acélt. A kocsi-megoldást azért választották, hogy az öntés után a kokillák a konverter csarnokból a hengerműbe továbbíthatók legyenek. A tuskők kiemelésére külön szint építettek két daruval. A konverter működéséhez szükséges fuvólevegőt a konverter-csarnok melletti faépületben elhelyezett 500 (600 indikált) lóerejü harangszelep vezénymüvel felszerelt tárcsás szivő- és nyomőszeleppel felszerelt fúvógép szolgáltatta. A gép 22 fordulattal és 2 atm. nyomással működött. A nyersvas átömlesztését a konverter-csarnokkal sínpályával összekötött külön épületben elhelyezett, generátorgázzal fűtött ömlesztökemencében végezték. Az ömlesztéshez két kemencét tartottak állandóan üzemben, melyek 24 óra alatt 13-14 adagot adtak a Bessemer-műnek, adagonként 65 métermázsa súllyal. További két ömlesztókemence mint tartalék, üzemen kivül állott, azokat csak akkor használták, ha az üzemben lévők közül valamelyik meghibásodott, vagy ha a termelés mennyiségét növelni kivánták. Az ömlesztőkemencékből a nyersvasat kocsira szerelt öntőüstbe engedték. Az öntőüstöt a kocsin a konverter-csarnok előtt felállított hidraulikus daruhoz szállították, a konverter szintjéig felemelték, s az adagolás innen történt. A beépített konverterekből (2 db) rendszerint csak az egyik volt üzemben, a másik tartalékként állt. Az üzemben lévő konverter 24 óránként 65 métermázsa adagsuly mellett, melyhez kb. 6 mázsa hozagot adtak, 8-900métermázsa. acélt termelt. Az ömlesztőkemencéhez 16 db 6 tonnás gázgenerátor tartozott. A generátorok szénfogyasztása 24 óránként 50-56 tonna diósgyőri saját bányából származó szén volt. A fúvógéphez a gőzt - a konverter-csarnok elé és a generátorok mellett épített - kazánházban termelték, ahol 6 kazán működött. A 6 kazán közül állandóan csak 3 volt üzemben, 3 tartalékot képezett. A Bessemer-acélmü