Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

csak azáltal tarthatván fenn üzemét egyedül kereskedelmi vasgyártása mellett, ha a magángyárak készítményeit a piacról teljesen kiszoritja, mit könnyen tehet is, mert gyártmányainak minősége kitűnő és a keresztülvivendö újítások után ára is olcsó lesz, hogy avval a magángyárak nem versenyezhetnek. De ezen esetben szerény véleményem szerint egészen eltévesztené a Rhonic-Brezova-i vasgyár feladatát, mert egy állami vasgyárnak nem lehet feladata, hogy a magánipart tönkre tegye, hanem inkább az a feladata, hogy a magánipar számára úttörő legyen, berendezéseivel mindig a kor igényeinek szinvonalán álljon és alkalmat adjon a magániparnak, hogy a tudomány és ipar ujabb vívmányaival könnyen megismerkedhessek és ezeket könnyebben alkalmazhassa. Ezen feladatát híven betöltötte a Rhonic-Brezova-i vasgyárak idejében ugy a nyersvas olvasztás, mint a kovácsvas gyártás körül. Rhonicon és Brezován tanulták a magánvasgyárak vezetői az akkori javitott olvasztási és kavaró üzemet és ott lettek a magángyárak munkásai is betanítva; és most azon nézetemet vagyok bátor kifejezni, hogy ha a Rhonic-Brezova-i állami vasgyár vezetésének főiránya az eddigiektől eltér, abból az államnak haszna nem lesz. Ezen nézettől áthatva szükségesnek találtam és találom most is, hogy a Rhonic -Brezova-i vasgyár acélgyárráberendeztessék. . . "48/ Pech Antalnak a minisztériumhoz intézett indokolását magyarázni nem kell, mert az magától cáfolja mindazokat a nézeteket, melyeket az állami vasművek vezetőinek a múltban és egyes szerzők még ma is az általunk ismert forrásanyag alapjának tulajdonítanak. Nem a gyárak különböző fokozatú irányításában volt a hiba, hanem a felvezetésben, illetve a bürokrácia tengerében elvesző minisztériumi szervekben. Az állami vállalatok vezetői látták a fejlődés helyes irányát, érezték a nemzeti iparban szükséges megosztás jelentőségét, tudatában voltak annak, hogy az állami gyáraknak kell az úttörőknek lenni a technikai fejlődésben. De hiába volt az igyekezet, ha a főhatóságnál a hozzáértés és a megértés hiányzott. A Bessemer-acélgyártás megszüntetése után, függetlenül a bányaigazgatóság bejelentett ellenvéleményétől, a pénzügyminisztérium a további gyártásra az engedélyt nem adta meg. Miután a minisztérium a bányaigazgatőság javaslatát nem volt hajlandó magáévá tenni, de az igazgatóságnak tudomása volt arról, hogy az időközben a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium fennhatósága alá került diósgyőri vasgyárban a Bessemer-acélgyártást mégis be akarják vezetni,