Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

dik, majd eléri a kémény ernyőjét és a tüz a kéményen tődül ki. A láng kezdetben vöröses, csakhamar vakitővá válik és megtölti az egész kéményt. Nemsokára sűrű, vörösesbarna füst nyomja el a lángot, mely oly tömött, hogy már a kémény sem győzi befogadni, s megtölti az egész kohót. Ekkor ég el a mangán. Ez a jelenség alig tart tovább egy percnél. A láng ezután megtisztul és a fény, valamint a hőnövekedés szemmel látható. Ekkor ég el a szilicium. Eddig még bele lehetett nézni a lángba, amikor azonban a szén elégetése kezdődik, a fény oly vakitóvá válik, hogy csak kék üveggel lehet a fénybe nézni. Ezután ujabb jelenségek következnek. A mangán és a szilicium elégésével sok salak képződik, mely a konverterben uralkodó nagy hőmérséklet következtében megtámadja a konverter tűzálló bélését, s abból nagy mennyiséget leolvaszt. A konverterben a folyékony anyag ezzel növekszik, s a vasnál könnyebb salakkal egyesülve a felszinre úszik. A fujtatás következtében a könnyű anyag a konverter nyilasán keresztül kivágódik a kémény hátfalához, s széjjelfröccsenve tűzesővel árasztja el az egész környéket. A kitörések ezután mind sűrűbben következnek. Vannak pillanatok, amikor a láng kimarad, hogy a következő pillanatban egy óriási salak erupcióval annál fényesebben tűnjön elő. Egy-egy salakkitörésnél hatalmas dörej és csattanás hallható, melyek az egész fujtatási folyamatot kisérő dübörgő, hörgő hangokkal félelmesen válnak ki. Egy-egy nagyobb kitörésnél az egész kohó hatalmas lökésektől rendül meg. A fujtatásnak ez a kitörésekkel jellemzett része nem tart sokáig, a kitörések újra csendesednek, a láng kevésbé lobog, majd hirtelen, jóformán minden átmenet nélkül majdnem!teljesen elfogy és helyét izzó lángkéve foglalja el. A fujtatásalatt a dekarbonizáció előrehaladását a gyakorlott kohász szeme a konverter torkán kitóduló izzó gázkup, tehát a láng alakján és izzásán, fényén és szinén tudja megállapítani. Savanyu eljárásnál, ha a kivánt dekarbonizáciőt elérték, a fujtatást megszüntetik,! a körtét fekvő helyzetbe billentik, ferroszilicium és ferromangán adagolásával dezoxidálják. Ha szénszegény kovácsvasat akarnak gyártani, a fujtatást egészen a láng eltűnéséig folytatják. Bázikus eljárásnál a teljes dekarbonizáció után is fujtatnak még 3-4 percig, mert a foszfor oxidációja csak a karbon kiégése után következik be. Az acélfürdő teljes foszfortalanitása után a keletkezett foszforral szaturált salakot lehúzzák, utána pedig a teljesen dekarbonizált adagot vagy szénben dus tükörvassal, vagy szénporral a szükséges mértékig visszakarbonizálják. Ha ez megtörtént, következik a dezoxidáciő és az adag leöntése.