Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Bogdán István: Papírmalmaink műszaki felszerelése

A rothasztott anyag, a fél- és készpép hordásához használták a pépsajtárt (Leervase): kb, 15-20 l-es, vasabroncsos, fületlen keményfa dézsát, amelyet ölben vittek, vagy a ponyvát, de inkább a Mz- #&gy nyírfából készült, általában 0,5 magas és átmérőjű, kétfülű pépkosarat (Zeugkorb), mert ebből kifolyt a szennyvíz, így hordás közben is tisztult az anyag. A rongy mechanikai feldolgozását a papírmalom egyik és időben első rostoaitó munkagépe, a XIII. században feltalált kölyü (Geschirr) végezte, amelyiknek a XVIII. század végétől zúzómÜ (Stampfwerk) volt a neve. A vizikerék általában közvetlenül, ritkábban a királyszék áttételével hajtotta meg a tengelyét (főtengely), amelynek csapjai mozgatták az első- és hátsótorlókközött mozgóhimbára erősitett zúzát, amelyik a vájttőkének kádváíyujában, állandóan ráfolyó friss vízben zúzta a rongyot péppé. A vájttókében 4-5 kádvályú volt, mindegyikben 4-5 zúzó. Összesen 20-25 dolgozott általában 1 tengelyen, ritkábban 2 tengelyre is osztották. A rongy és a pép berakásánál illetve kiszedésénél a zúzákat a gátló (Fállen), egy vas kallantyú, vagya zárólánc (Speerkette), egy hosszú vaslánc tartotta fele melve. Az egyes zúzó felemelt rögzítéséhez alkalmazták az ormányt (Nase), egy fatuskót. A kölyünek külön helyisége volt, de a hollandi is itt lehetett elhelyezve. ( 4-5. ábra) Az elsőtorló (Vorderstaude): gépelem. A vájttókéhez,illetve a talajba erősitett, függőlegesen álló, kb. 0,3x0,3 m-es 1, 5 m magas keményfa (tölgy) 2 tuskó: közöttük mozgott a himbának a zúzó előtti része, hogy egyik oldalra se tudjon kitérni. A hátsótorló (Hlnterstaude): gépelem, 0,3x0,3 m-es, 1,0 magas, a talajba erősített, függőlegesen álló, felső végén villásra kiképzett keményfa (tölgy) tuskó, ennek villájában volt a himba hátsó vége egy vastengellyel felerősítve. Himba (Schwinge): gépelem. Kb. 0,15 x 0, 3 m-es, 1,9 - 3,8 m hosszú keményfa (tölgy) gerenda, amivel a bekapcsolt zúzó egy nagy kalapácshoz hasonlított (ez volt a szára). A hátsótorló villájában volt a forgástengelye, az elsőtorló tartotta egyenes mozgásban. Az elsötorlónál volt a zúzó ráerősítve, de ezen túlért, est a részét nevezték emelőnek (Hebel), és itt mozgatta a főtengely csapja. Ha ex elkopott, a cseréig az ormányt (1. előbb) ráerősítették.