Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Bogdán István: Papírmalmaink műszaki felszerelése

A királyfogaskerék (Königkammrad): a királyorsóba becsapolt, általában 3, 0 m átmérőjű" keményfa (tölgy) fogaskerék. Az erőmű, az általános gépelemek és a közlőművek után vegyük számba a pépkészítő felszerelést. A papírkészítés nyersanyagát, a rongyot zsákban vagy kétfülű, általában 0,5 m átmérőjű és magas, fűzfa vagy nyírfa kosárban mérlegelték a rongygyüjtőtől való átvételkor, a kb. 200 kg-ig mérő, emelős vasmérlegen és targoncán szállították a helyére. A rongyrakodáshoz vasvillát használtak, és ez volt az eszköze, a bottal együtt, a rongy száraz tisztításának is. Ezek az eszközök általában a rongyraktárban voltak. A rongy szétválogatásának eszköze volt a rongyfeldolgozó helyiségben - ritkábban a raktárban - elhelyezett rongyválogató (Hadersortierungskasten): a rongy minőségének és a készítendő papírfajtáknak megfelelő számú, de legalább 4 rekeszre osztott, az átlagos rongy-mennyiségnek megfelelő nagyságú, nyitott, puhafa láda, a rekeszek elején félkörivre kiképezve. Kisebb malmokban vagy kosarakat használtak e célra, vagy esetenként téglákkal, kövekkel támogatva deszkákból szerkesztették meg a rekeszeket. A rongy nedves tisztításához - és az egyéb vízzel való munkákhoz - vagy keményfa, vasabroncsos dézsákat, sajtárokat, vagy (a XVIII. századtól kezdve a nagyobb malmokban) a váltakozó nagyságú, téglából, vízhatlan vakolattal készült lefolyócsapos tartályokat használták. A rongyvágókéssel (Hadermesser), egy fanyelű, hosszú pengéjű, hegyes késsel fejtették fel a varrásokat, távolították el a gombokat és darabolták apróra a rongyot. Ritkábban használták e célra az ollót (Schere) és a rongyvágóbárdot (Hackenbeil) is. Az utóbbit inkább a kisebb malmokban, a XVII. században. A XVIIXVIII. század fordulóján használták az egyik végén rögzitett, megnagyobbított rongyvágókést: a kaszát (Sense), ami átmeneti forma volt a rongyvágőgéphez. A rongyvágógépet (Haderschneider) a XVII. század végén alakították ki. Kétféle volt: kézi és gépi, mindkettő ollómozgással csíkolta a rongyot. Magyarországon a XVIII. század közepéig még kézi rongyvágógép sem volt minden malom-' ban, a gépi a század második felében terjedt el a nagyobb malmokban. A kézi rongyvágógép emelőkaros nagy kés volt (lényegében megnagyobbított kasza). A gépi