Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Opitz László: A fogaskerék vázlatos fejlődéstörténete és a magyar mérnökök alkotómunkája a fogaskerékprofil kialakításában

OPITZ LÁSZLÓ: Afogaskerék vázlatos fejlődéstörténete és a magyar mérnökök alkotó munkája a f o g a s k e r é kp r of 11 kialakításában Egyik legjelentősebb gépelemünk a fogaskerék, melyet a technika jelké­pes ábrázolására is szívesen felhasználunk. Jelentőségéhez méltó múltja van en­nek a technikai elemnek. A fogaskerék őse a kerék, melynek mintaképe nincs a természetben. Az archeológusok már az i. e. 4. évezred végéről találtak kocsival összekapcsolt ke­reket a szumiroknál" 1 /. Az azonban, hogy mikor és hol fektettek először fogakkal ellátott két kereket egymás mellé ugy, hogy fogaik egymásba kapcsolódtak és for­gásnál az egyik a másikat magával vitte, nem ismeretes. Aristotelestöl (1. e. 384­322), illetőleg az ujabb felfogás szerint 1. e. 280 körül, az Iskolájától származó, a mechanikai problémákról irt mü a kör magyarázatánál néhány felfogás szerint a fogaskerekek hatását tárgyalja. A vitatott szövegrészben az áll, hogy a kör for­gásakor, annak alsó és felső pontján két ellentétes irányú mozgás lép fel és a to­vábbi kapcsolódó körök ugyanezen időben mozgásba hozhatók 2 /. Egyiptomban az i. e. 2. században, az emberi vagy állati erővel hajtott járgányos vizemelö szerkezeteknél, taposómalmoknál és öntözőkészülékeknél hasz­náltak tudomásunk szerint először fogaskereket és ott ősi alakját változatlan for­mában máig is megőrizte 3 /. Facsapos fogú, durván ácsolt kerekek egy dob pálcá­iba kapaszkodva forgatják a dobot. Ez a derékszögben álló primitív fogaskerékpár­kombináció a kúpfogaskerékpár őse. Vitruvius római építész kb. i. e. 24-ből származó Írásaiból értesülünk, hogy Ktesibios alexandriai mechanikus kb. i. e. 250-ben vízórájánál felhasznált "egy rudat, amely hasonló fogakkal volt ellátva, mint amilyenekkel az összekap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom