Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Opitz László: A fogaskerék vázlatos fejlődéstörténete és a magyar mérnökök alkotómunkája a fogaskerékprofil kialakításában

OPITZ LÁSZLÓ: Afogaskerék vázlatos fejlődéstörténete és a magyar mérnökök alkotó munkája a f o g a s k e r é kp r of 11 kialakításában Egyik legjelentősebb gépelemünk a fogaskerék, melyet a technika jelképes ábrázolására is szívesen felhasználunk. Jelentőségéhez méltó múltja van ennek a technikai elemnek. A fogaskerék őse a kerék, melynek mintaképe nincs a természetben. Az archeológusok már az i. e. 4. évezred végéről találtak kocsival összekapcsolt kereket a szumiroknál"

1

/. Az azonban, hogy mikor és hol fektettek először fogakkal ellátott két kereket egymás mellé ugy, hogy fogaik egymásba kapcsolódtak és forgásnál az egyik a másikat magával vitte, nem ismeretes. Aristotelestöl (1. e. 384322), illetőleg az ujabb felfogás szerint 1. e. 280 körül, az Iskolájától származó, a mechanikai problémákról irt mü a kör magyarázatánál néhány felfogás szerint a fogaskerekek hatását tárgyalja. A vitatott szövegrészben az áll, hogy a kör forgásakor, annak alsó és felső pontján két ellentétes irányú mozgás lép fel és a további kapcsolódó körök ugyanezen időben mozgásba hozhatók

2

/. Egyiptomban az i. e. 2. században, az emberi vagy állati erővel hajtott járgányos vizemelö szerkezeteknél, taposómalmoknál és öntözőkészülékeknél használtak tudomásunk szerint először fogaskereket és ott ősi alakját változatlan formában máig is megőrizte

3

/. Facsapos fogú, durván ácsolt kerekek egy dob pálcáiba kapaszkodva forgatják a dobot. Ez a derékszögben álló primitív fogaskerékpárkombináció a kúpfogaskerékpár őse. Vitruvius római építész kb. i. e. 24-ből származó Írásaiból értesülünk, hogy Ktesibios alexandriai mechanikus kb. i. e. 250-ben vízórájánál felhasznált "egy rudat, amely hasonló fogakkal volt ellátva, mint amilyenekkel az összekap-