Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

12. ábra. Villás, szakállas és villás-szakállas nyílhegyek A villás nyílhegy a XV-XVI. században Magyarország felöl terjedt el Nyugatra. Egészen hasonlóak Kaukázusi leletekben, továbbá a voguloknál és osztjákoknál tűntek fel. A vágó nyílhegy éles, lapos hegye változó élhosszus ággal készült. A félhodalakra kiszélesedett élüt nagy vadra lőtték. Ugyancsak a vad ugróizmainak átvágását szolgálta. A karcsú nyaku.keskeny élü vágó nyilat középnagy és kis szárnyasra vették igénybe. Repülése alatt a legcsekélyebb zajt okozta. A középkor kedvelt kacsázó nyilfajtája volt. /ll. e. ábra./ A szakállas nyilat korábban nem használták vadászcélokra. A XV. századig hadicélokra is csak szórványosan, csupán csak gyujtónyilaknál. Befúródva a tetőbe \ vagy a vár fagerendázatába, nehezen lehetett.eltávolítani és a gyújtóanyag kifejthette hatását. A XV. században azonban már a leggyakoribb használatban találjuk, különösen nagy vad vadászatainál. /I3.b. ábra. /