Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

KÖZLEMÉNYEK - Opitz László: Egy XVII. századi szemüvegleletünk optikatörténeti megvilágításban

ma gyártott optikai lencsék. A gyűrűk sem szabályos körök, hanem a közép felé erősen torzultak. A két gyűrűrendszer középpontja érintkezik a próbaüveg felületével és az egymás után következő fekete gyűrűk, mint "szintgörbék", J\ 0. 3 levegőréteg növekedést jelentenek. Középen a zárt görbék szétnyílnak és jelzik, hogy a felületen itt nyereg alakú mélyedés van. Mindkét szemüveglencse interferenciaképe azonos karakterű. Az interferenciakép és dioptriamérőn végzett mérések tanúsága szerint a lencsék asztigmatikus hatású, "cilindrikus" lencsék. Valószínűleg nem szándékosan,hanem a megmunkálási eljárásból eredően, nyerték a lencsék ezt az alakot. A készités idejében a lencsecsiszolás, polírozás egyszerűbb eszközökkel történt. A lencsék megmunkálását nem forgórendszerben végezték, hanem feltehetően a lencse állt és a megmunkáló kéz mozgott rajta. Az egymásra merőleges irányban végzett mérések dioptriaértékei: a hiányos keretű lencsénél 2,25 D, illetőleg 2,75 D, az ép keretű lencsénél 2,00 D, illetőleg 2,25 D. A vizsgált szemüveg készítési idejének megállapításához határozott támpontunk nincsen, mégis közelebb jutunk a kérdés tisztázásához, ha összevetjük a rendelkezésünkre álló adatokat. A lelőhely hordalékjellege nem alkalmas kormeghatározásra, az eddigi ásatási eredményekből csak arra következtethetünk, hogy a szemüveget rejtő gödör ásatási rétegének legkésőbbi keletkezési ideje a XVIII. századra tehető. A szemüveg szerkezeti kialakítása a képzőművészeti alkotásokból ismert fejlettebb alakú szegecselt szemüvegekhez hasonló. Pl. Jörg Syrlin Lucas kb. 1480-ból származó, a kezében szemüveget tartó pap faszobrán, vagy a velencei Szt. Sebestyén templom Annunziata kápolnájának 1510-ból származó majolika padozatának egyik csempéjén. A szemüvegnyereg kidolgozása nehézkesebb, mint a XVIII. században újra visszatérő szegecselt szemüvegek csinos és finoman megmunkált foglalatai. Utóbbi szemüvegek csuklószerű szárkiképzése lehetővé teszi azt, hogy a két üveglencsét könnyen egymásra lehet tolni, amit a vizsgált szemüvegnél nem lehet. A szemüveglencse anyagául használt kvarckristály nagyon szokatlan az üveglencsékkel szemben. A XVII. századtól Európa-szerte az üveget használták optikai lencsék készítésére néhány különleges célt szolgáló lencse kivételével. A vizsgált szemüveglencsék kézi kidolgozásának nincs jelentősége a kor meghatározására, mert a figyelembevehető időnél később vált csak általánossá a forgó-rendszerben történő csiszolás, polírozás.