Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)
Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár
győri Központi Kohászati Múzeumba került, hogy minden műszaki régiség iránt érdeklődő megismerhesse a képlékeny alakítás e fontos ágának, a kovácsolásnak egyik ősi gépét. A többi, még üzemben dolgozó farkkalapács pedig fokozatosan átadja helyét a kevesebb és egyszerűbb karbantartási munkát igénylő, olcsóbban üzemelő korszerűbb és termelékenyebb, valamint kényelmesebben kiszolgálható motoros légkalapácsoknak. A farkkalapács lelke és legfontosabb része az üllőbetét (43. ábra) - a Kaszagyárban szélesítő mag a neve - és az üllő. 1948-ig mindkettő anyaga Ausztriából érkezett,azóta itthon készüLa korábban külföldről érkezettel azonos minőségben. Az üllőágy kb. 2 1/2 - 3 m hosszú, 1 m 0-jü tölgyfa tuskóban van beépítve. (36.ábra) Ez ferdén van a műhely talajában besüllyesztve és kb. 80 cm-re áll ki a műhely padlószintjéből. Az üllőágy acélöntvény, a beleékelt üllőbetét, vagy mag kéregöntésű acélöntvény. Ezen dolgozik a kovács. A hatalmas tölgyfa tuskót nagyméretű kovácsolt acélgyűrűk veszik körül. Alkalmunk volt megfigyelni a szélesitőmŰhely egy 180 kg medvesúlyú farkkalapácsának nagyjavítását. Ennek során láttuk az üllő tölgyfarönkjének előkészítését, hogy visszahelyezve rá a tartót, annak magassága és rugalmassága ismét kifogástalan legyen.Az üllőtartó acélöntvényét kb. 6 havonként le kell emelni a tölgy farönkről, mert az a végtelen sok kisebb-nagyobb ütés hatására beverődik a tölgyfarönkbe. Az üllő legkényesebb része a kalapácsnak, elmozdulva beállított helyéről, az ütőfej betétje, a magja, nem találkozik pontosan az üllő betétjével, a kalapács pontatlan ütéseket ad, a kényes kaszaszélesítés kifogásolható lesz minőség szempontjából. Halaszthatatlanul javításra szorul ilyenkor a hatalmas földbeásott tölgyfarönk. 2-3 hétre leáll a kalapács, róla a szélesítő kovács tartalékgépre kerül. Leemelik a rönkről ilyenkor az üllőtartót, a beverődés nyomalt az ácsok lefaragással egyenesbe hozzák. Hordozható állvány kerül a rönk fölé, melynek 4 m magas függőleges sínvezetékben 120-150 kg-os ütőkos mozog. A vezetékek között fel-le mozgó kos egy csigakeréken keresztül vetett kötél utján kerül felső helyzetébe. 8 fő egyszerre a művezető vezényszavára húzza fel, majd ejti le a kost, a hosszú és laposékszögű függőlegesen dolgozó ékre, mely a tölgyfarönkbe verődik. Amikor az ék kb. 150-200 ütésre kb. 500 mm mélyen behatolt a kemény tölgy farönkbe, akkor kb. 100-120 oldalütéssel az acéléket ki lazítják és helyére 120-120 mm keresztmetszetű és kb. 450 mm hosszú, gondos ácsmunkával kifaragott vörösfenyő éket vernek.A fenyőfa ék beverés* ugyancsak a fentiekben említett M