Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár

kívánt dőlést, majd mércével ellenőrizték a nyak megfelelő hajlását. Ma ez a művelet sablon segítségével egyszerűbben és gyorsabban történik, a nyak mércével történő ellenőrzése felesleges. Hasonló kismértékű technológiai változás tapasz17/ talható a kaszagyár másik hagyományos gyártmányánál, a sarlónál ' . A farkkalapács és karbantartása 18/ Farkkalapácsot Magyarországon kb. 1344 óta használnak '. Elterjedésének fő oka az volt, hogy közvetlen vizikerékről történt a meghajtása, így külön energiaátadó szerkezetről nem kellett gondoskodni. A technika fejlődése a közvetlenül hajtó vizikerekeket egyes helyeken már régen kiszorítottaés helyettea közlőművet (transmissiót) meghajtó vizikerék alakült ki, mely már több farkkalapács egyidejű mozgatását tette lehetővé. (Lásd címképünk ít.) A kalapácsok első telepítése a Kaszagyárban is így történhetett. Elterjedésük iuásik fő okát egyszerű szerkezetükben és egyszerű elkészíthetőségükben kell keresni. A farkkalapács 4 fő részből áll: 1. / a meghajtószerkezet és lendkerék, 2. / az emelőszerkezet és ütőfej, 3. / az üllő és 4. / az állvány. A meghajtószerkezet (34.ábra) egy szabadonfutó szíjkerékből áll, mely általában égerfából készül az elérhető legkisebb önsúly miatt és 2 öntöttvasból készült lendkerékből, mely egymástól távolabb, de közös tengelyen van. Az egyik lendítőkerék a szabadon futó szijkerék mellett van, a kalapács ezen keresztül kapja meghajtását egy szíjterelő villa segítségével. A lendítőkerekek súlya egyenként kb. 1,5 tonna. A két kerék között a tengely közepén helyezkedik el a bütyöktartó dob, rajta az emelő bütykökkel, (35. ábra) ezek száma 4-8 kőzött változik. A bütyök számának és a tengely fordulatszámának változtatásával a farkkalapács percenkénti ütésszámát az alábbi képlet szerint változtathatjuk: i = c x n ütés/perc, ahol l = a percenkénti ütésszám