Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár

vácsmüvek Rt. azelőtt Wieser bárók" cégnevet kapta. 1924.február 26-án ajándékozási szerződéssel báró Wieser Frigyes kilépett a vállalatból, 50 %-os tulajdonjogát átadta fivérének, Kurtnak. Ugyanebben az időben lépett ki a Wieser család rokona, a Görgey család is a vállalatból. Görgeyék a háttérben voltak, bár korábban jelentős anyagi segítséggel tették lehetővé a gyár fejlesztését. A Kaszagyár a két világháború között egy alkalommal nehéz anyagi helyzetbe került. Wieser Frigyest és a Görgey családot Wieser Kurtnak nagy összegű pénzzel kellett kártalanítania. A nehéz pénzügyi helyzetet csak fokozta az első világháború utáni gazdasági helyzet. Ennek az lett a következménye, hogy 1925-ben a gyár fizetésképtelen lett; a tulajdonos Wieser Kurt a kb. 300 dolgozóját összehívta a gyára udvarára és közölte velük, hogy 2 0 %-os bércsökkenést kénytelen bevezetni a gyár nehéz anyagi helyzetére való tekintettel.A munkások ezt nem fogadtak el, 10 %-os bércsökkenésben azonban megállapodtak. Ezt követően a gyár termékeinek eladása egyre inkább akadozott, az ügynökök megrendelések nélkül tértek vissza, a kiváló minőségű kasza és sarló, vívópenge és kard, fogóárú és hámorárú (ásó, kapa) csak minimális mennyiségben volt eladható. A gyár szinte kizárólag raktárra termelt. A cégtársak nagy összegeket igénylő kifizetése után megmaradt kevés forgótőkét teljes mértékben a gyár raktáraiba került készárú emésztette fel. Wieser Kurt kénytelen volt munkásait elbocsájtani. A 300 fős dolgozó létszámból mindössze 8-10 fő maradt vissza. Ebben a nehéz helyzetben lépett be a vállalatba egy svájci pénzcsoport, amelynek báró Wieser Kurt a tulajdonában levő összes részvények 50 %-át eladta. Ezután a néhány hónapra elbocsájtott régi dolgozókat ismét alkalmazták a gyárban, a hatalmas raktári készárú készletek csökkenni kezdtek és 1930 körül a gyár gazdaságilag megerősödött. A svájci érdekeltség megbízottai évenként egyszer ellenőrizték a gyárat, átvizsgálták üzleti könyvelését és tanácsokat adtak a termelés és műszaki fejlesztés irányára. Gazdaságilag kiegyensúlyozott körülmények között apró korszerűsítésekkel és néhány munkásegészségügyi berendezés létesítésével folyt a termelés a második világháború évei alatt is. A második világháború végén a gyárat a bombázás megkímélte. 1945-ben az osztrák szakmunkások eltávozásakor a gyár kisebb nehézségek után ismét megkezdte a termelést. Az újraindulás néhány nehéz hónapjában a svájci érdekeltség készséges segítséget nyújtott a gyár dolgozóinak. Ezekre az alkalmakra a gyár dolgozói még ma is szívesen gondolnak vissza. 1948-ban a gyárat államosították. Azóta minden évben jelentős beruházásban részesült a Kasza-