Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)
Pongrácz Pál: Kallómalmok
tett víz lezúduló tömege kb. forgástengely magasságában éri a lapátokat. Teljesítményük tág határok között mozog. A vizikerekek fordulatszáma általában 5-20 ford/sec. Az előbb levezetett képletekből is szembetűnik, hogy minél nagyobb a kerék sugara, a lapátok felülete és az Impulzus erő, annál nagyobb nyomatékot képes átadni a tengelynek. A kallók meghajtására használt vizikerekek között csaknem mindegyik rendszer megtalálható. Mégis egyszerű szerkezete és könnyű megépithetősége miatt legelterjedtebben a keresztküllős, egyperces, radiálislapátozatu vizikereket alkalmazták. A lapátokat ékelt csapolással rögzitett villafák tartják a pereckülső ivén. Nagyságukat a rendelkezésre álló energia és a szükséges teljesítményigény határozta meg. A kerék átmérője átlagosan 1 - 2 m, a lapátok 30-45 cm magasak és 45-50 cm szélesek. Ezeket gyantatartalomban gazdag vörösfenyőből faragták. A rögzítő villák anyaga legtöbbször tölgyfa vagy gyertyánfa. Szárainak merevitésére és a lapát befogadására a villaszárak derékmagasságában hornyokba mélyedő vaskarikák illeszkednek. A lapátok szélességi méretüknek megfelelő deszkacsatornába merülve állnak a víz folyásának útjába. Az ütközőfelületek nagysága éppen ezért korlátozott. Különösen szélességüket tekintve, mert a csavarónyomaték miatt a lapátszárak tönkremennek. Ezért az oldalirányban erősen túlnyúló lapátokat fogófákkal kötötték össze, s ezáltal nemcsak méreteiben, hanem formailag is új keréktípus alakult ki. Különösen a sebesfolyásu patakok mentén igen elterjedtek voltak ezek a derékbacsapó rendszerben épült kis átmérőjű (1,20 - 1,5 m), széles (50-60 cm) lapátozatu vizikerekek. , Ennél összetettebb, de sokszorosan nagyobb teljesítményű és tartósabb a páros keresztküllős, két pereces radiális lapátozatu vizikerék. A lapátok igen gyakran "V" formájú vályút képeznek a perecek között. Lassabb folyású, de bő vízhozamu patakokon, ahol a víz felgyorsítása nehezebb, széles kereket építettek. A perecek közét megnövelték s Így a lapátok szélessége az 1, 5 - 2 m-t ls eléri. Ezeket avizikerekeket a folyóvízbe merítik és a lapátok előtt épített zúgóvágatokon keresztül vezetik rá a vizet. Gyakran a vályús vizikerekek perecének belső ivét bedeszkázták és ezáltal a vályúkból a külső oldalon nyitott rekeszek formálódnak. Ez esetben a forgástengely felett vezetik a vizet a lapátszekrényekbe. így alakult ki a felülcsapó vizikerekek egyik legismertebb típusa, a szekrényes vizikerék. Jellegzetes s a derékbacsapó vizikerekek közé sorolható a kanalas lapátokkal ellátott, rendszerint egy pár keresztküllős, egy pereces vizikerék. Főleg sebesfolyásu, nagyesésü patakokban gazdag vidéken terjedt el. A kanalak mérete