Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

alakulását nyomon követni és megvizsgálni azokat a tényezőket, amelyek létrehozásában szerepet játszottak. A romániai Jas-1 múzeumban őriznek egy XVII. századi, DarmánestiBacani-ból származó kalapácsos kallóművet. Ennek részletes vizsgálata közelebb visz bennünket a felvetett kérdés megoldásához. A kalapácsos kallómű szerkezeti elemeinek analógiája alapján olyan következtetésekre juthatunk, amelyek egyértelműen igazolják a kialakulás körüli feltevések helyességét. A botkalapácsos ősi Utő-törő szerkezeti elven működő kalló függőleges síkban mozgott vagy állandó szög alatt verte a szőttest. Ezért a kalapácsok mozgása pusztán sulykoló tömörítést eredményezett. Az egy helyre zuhanó kalapácsok mindig azonos felületét érték a posztónak. Pedig az egyenletes tömörítéshez a szőttes teljes felületét aprólékosan meg kellett dolgozni. Ezért a posztót kallás közben gyakran forgatták. Ezt a műveletet kézzel végezték, ujrahajtogatással és átforgatással, mert csak a fokozatos, lassú forgatással kallott szőttes tömörödött egyenletesen. Ezt a feladatot az állandó ferde szögbe verő rudkalapácsok nem tudták megoldani. Viszont a szögforgást végző kalapácsfejek erre alkalmasnak bizonyultak. A nyeleskalapácsok rövid köriv mentén mozognak, miközben fogaik nemcsak függőleges, hanem vízszintes vetületben is elmozdulnak. Ez a mozgás végzi el a szövet egyenletes hajtogatását. ATasi-i kalló kalapácsai formailag még a botkalapácsokhoz hasonlítanak. Rövidek, tuskószerűek és csaknem egyenesek. Nyelei pedig viszonylag rövidek, mindössze 2,30 m hosszúak. A nyelek hosszúsága ugyanis összefügg a kalapácsfejek magasságával. Minél rövidebb a fordulati sugár, vagyis a kalapács nyele, annál nagyobb szögben fordul el a kalapács alsó éle, s annál nagyobb vízszintes vetületi mozgás, tehát gyorsabban forgatja a posztót. Később a kifejlődött szerkezeteknél a kalapácsnyél hossza növekszik, de vele együtt növekszik a kalapács fejrésze is 8 ezáltal a szögelfordulás nagysága szabályozhatóvá válik. Ezeknél a kallóknál a kalapácsfej hosszú és az elfordulás síkjában iveit. • Az emiitett kallómű főrésze a tölgyből faragott, 50 cm széles, 65 cm magas, közel félköríves szelvényű, 1,40 m hosszú kétrekeszes vályú. A vályú két végében 8x8 cm-es 100 cm magas oszlopot véstek, amire 6, 5 x 5 cm keresztmetszetű, a vályú hosszúságával azonos hídgerenda fekszik fel. Ehhez rögaitecték a vályumedencék közötti bükkfadeszkából faragott osztófalakat, amelyek egyen a kalapácsok oldalirányú vezetését is szolgálták. A 8 x 12 cm-es kalapácsnyelek