Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Pongrácz Pál: Kallómalmok

A kallómalmok csaknem minden esetben a településen kívül, vagy legalább annak a folyásiránnyal ellentétes oldalán épültek, ahol a víz tiszta. A középkorban - a virágzó feudalizmus idején - sok egyébbel együtt a malomtartás is a földesúri regálék közé tartozott. Rajtuk kivül cuak az egyházi intézményekés a szabad városok rendelkeztek malomjoggal. Ebben foglaltatott a kallóépítés és üzemeltetés joga is. A kallómalmok szerkezete Akallás kezdetleges kéziszerszámaiból fejlődtek ki a kibontakozó kézműiparnövekvő igényeinek megfelelő kallómfivek. Ezek az emberi erő helyett természeti energiát hasznosítottak. Elterjedésük a gyapjúműves kézműipar korai szakaszában addig elképzelhetetlen fellendülést eredményezett. Ugrásszerűen megnövekedett a termelékenység, ami elősegítette a posztóiparon belüli munkamegosztás kibontakozását. Megteremtették a nyerstermékek gépi megmunkálásának feltételeit és a fokozatosan tökéletesedő mechanizmusok Ujabb lehetőségeket nyújtottak a termelékenység fokozására. A természeti energia használata pedig korlátlan fejlődést biztosított a gyapjú-kallóipar kibontakozásának. Ezekben a kezdetleges gépi berendezésekkel felszerelt kallómalmokban kell keresni a fejlett textilipar épitészetének korai emlékeit. Évszázadok alatt a kallók különböző rendszere fejlődött ki. Ezek közül legelterjedtebb a botkalapácsos kalló. Ennél jóval bonyolultabb szerkezetű, de finomabb munkák végzésére alkalmas, tökéletesebb és termelékenyebb a nyeleskalapácsos kalló. Számuk azonban jóval kevesebb a botkalapácsos kallókénál. Nagyszeben környékén az Olt mellékfolyóin (Resinár, Szád, Kistalmács stb.) települt kallók közül néhány még napjainkig is megmaradt. Ritkábban, csak egyes területeken építettek lengőkalapácsos kallót, főleg pokróc megmunkálására. A különböző tipusu kallók lényegében azonos technológiával dolgoztak, csupán a mechanizmus szerkezeti, formai kialakításában és igényességében jelen' kezik különbség. A kallók főelemei egyaránt megtalálhatók mindegyikben. Eima radhatatlan az egy fatörzsből faragott vályú, amelyben a vizikerekek által emelő karok segítségével mozgatott ütőalkalmatosságok verik az áztatott szőtte t A szerkezetek formája, mérete különböző, de anyagukban szigori törvényszerűség