Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)
Hajnal István: A gépkorszak kialakulása
szakirodalom, a malomtechnikáról s malomjogról, a mechanizmusok általános, gazdag szakirodalmává fejlődött ki. De a malomnak ez az elterjedése csak mellékes jelensége a középkori technikai fejlődésnek. Az igazi, alapvető specializálódás az anyaggal közvetlenül dolgozó kézművességben ment végbe. Szerves összefüggésben állott ez a specializálódás a társadalom nagy átfordulásával, az okszerű antik szervezetről a szokásszerűség teljes uralmára. Nem szólhatunk itt ennek okairól. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy a szokás csak akkor megrögzöttség, ha nem tiszta szokás, hanem az érdek a túlnyomó benne. Például^ ha valamely néptörzs egy területet magának igényelt, csak azért, mert családja régtől fogva kóborolni vagy vadászni szokott rajta. A tiszta szokás szerűség a törzzsel szemben a földművelőnek ítéli a földet, mert azt látta a helyi társadalom generációkon át behatóan foglalatoskodni rajta. Minél elmélyülőbb a foglalatosság, annál erősebb, maradandóbb a hatása a szemlélő környezetre. A tiszta szokásszerűség nem a hasznot nézi, hanem a közvetlen szemléletességgel jelentkező teljes életet. A középkori falu szoros és bonyolult együttes, mert minden család régóta megszokott élete illeszkedik mindegyik másikéba. A szimbólumnak, szokásnak, mesének, illemnek, szertartásnak gazdag formáit tartják fenn e szokások, a foglalatosságok részleteivel, formáival, módszereivel együtt. Majdnem azt lehet mondani, hogy a tiszta szokásszerűség technikai kifejezéssel támasztja alá az irracionálisát is. A paraszt ennélfogva nem hajlandó semmi, mégoly hasznos újításra sem, ha az megcsonkítaná, egyoldalúvá tenné életét. Agyafúrt, tisztességtelen fogásnak tart minden módszert és technikát, ami mögött nincs meg a szemléletes, személyiés munka és alkotókedv. Ha ellenben valamely család generációkon át kedvtelve képzett ki valami különleges foglalatosságot, hasznosság nélkül is a társadalom elismerése és kölcsönössége kíséri ebben. De csak addig, amig üzletnek nem használja ki a speciális készségét; mert ez esetben az érdek egyoldalúvá torzítja a szemléletes életteljességet. Csak olyan módszerek képződhetnek tehát így ki, amelyek: nem sértik sem az egyénnek, sem az együttesnek életegészét. Csak az az igazán szakszerű módszer, ami nem követel áldozatot az örök emberi igényektől, s mégis növeli az emberi készségeket. De ami módszer így kialakul, az szilárdan épül be a társadalomba. Minden speciális foglalatosság szokásszerű, életteljes, hűbéries költi*:
