Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

KÖZLEMÉNYEK - Szőkefalvi Nagy Zoltán: A XVIII. századi magyarországi hamuzsírfőzés technológiája

kalmazták, friss vízzel a legjobban kilúgzott hordót mosták át, míg a már eléggé betöményedett lével a friss hamut kezelték. Azt az oldatot tartották késznek, amely olyan tömény volt, hogy benne a tojás nem merült el (kb. 20 %-os hamuzsírtartalom). 5. /Bepárolás. A surtí oldatot vas üstben előbb gyenge, majd erós tűzön szárazra párolták. Az üst oldalára rátapadt darabokat vas eszközökkel leva­karták, így nyerték a nyers hamuzsírt (cinis clavellata), amelyet néhol közvetlenül használtak is. Az így kapott termék rendszerint igen sötét színű volt, elsősorban az el­szenesedett szerves anyagok folytán. Szennyező anyagai között jelentós volt a vas­oxid-szennyezése, amely a vasüstben való kezelés közben keveredett hozzá. 6. /Kalcinálás. A szerves szennyezések kiégetése és a víz nyomai­nak is eltávolítására szolgált az utolsó lépése a hamuzsírgyártásnak, a kiégetés, kalcinálás. Ezt a hazai hamuzsírfözök igen tökéletesen megoldották, úgy hogy ké­sőbb a tankönyvekben is olyan leírásokat találhatunk, amelyek egészen megegyez­7/ nek azzal, amit Lodigln leirt, s amit Mitterpacher is elmondott '. Boltíves, négyszögletes kemencéket építettek, amelynek minden oldala ugyanolyan hosszú (kb. 4,5 m) volt. Épültek olyanok is, amelyek hosszúkásak voltak. A két végén rácsokon rakták meg a tüzet, a rács fenntartotta a fát,_ a ha­mut azonban az alatta lévő verembe ejtette át. A füstöt kémény vezette el*-A ke - . mencét először 8-10 óra hosszat fűtötték, majd akkor, amikor a kemence már jól felhevült, tették be a nyers hamuzslrt a kemencébe. A hamuzsír elhelyezésére a kemence közepe szolgált. Hogy az anyag ne szennyeződhessék, téglagát választotta el a tűztől. "Szamárhát" alakuan kellett az anyagot elhelyezni, úgy hogy a fallal ne érintkezzék. Erre az előírásra azért volt szükség, hogy megakadályoztassék az anyag túlhevülése. (Túlhevülés esetén a kálium-karbonát a hamu és a kemence szilikáttartalmával reakcióba lépne és üveget adna). A nyers hamuzslr berakása után 2-3 órán keresztül lassú tűz alatt tartot­ták a kemencét, míg az anyag szép fehérré nem vált. Vas gereblyével a halmot gyakran át kellett keverni, hogy a szerves anyagokat kiégető levegő mindenhová eljuthasson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom