Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Makkai László: A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről
A /TI/-*• TI tendenciáját a munkamegosztás kerülő útjára terelő fejlődés nagyarányú kibontakozása nem vont el minden erőt az egyenes út, az /E Ti/---*-ÉTI átváltás vonaláról, de nagymértékben gyöngítette ezt a tendenciát s így a fejlődés ebben az irányban is meglassult, majd megtorpant. Az /ETl/-*-ETI átváltást a transzmisszió fejlődése sürgette azzal, hogy nagy megterhelést jelentett az addigi egyedüli energiaforrás, az emberi izomerő számára, A feszültség annál a moz> gásfajtánál, az állandó forgómozgásnál jelentkezett a legélesebben, melyet addig csak igen kis mértékben sikerült (t.i. az orsóval) technikailag alkalmazni. Az orsó az 1^-3 mozgás átalakítást, az állandó forgómozgásnak a "legemberibb" mozgásból, a szakaszos egyenesirányúból való átalakítását inspirálta, annál inkább, mivel a szakaszos forgómozgást már sikerüli belőle az ijjas fúróban megvalósítani /1-’* 2/, Az ókori technika azonban nem ezt a megoldást választotta, s így az 13 mozgás átalakításra csak a technikatörténet középkorában került sor a csuklós forgattyú által, melynek a lábitóval kombinált alkalmazása egyúttal az ókori technika másik zsákutcájából is kiutat jelentett, mert lehetővé tette a /Ti/—TI átváltást, egy szerszámon belül. Az ókorban az állandóforgómozgás technikai alkalmazásához kerülő úton, az embertől legidegenebb állandó egyenesirányból levezetve jutottak el úgy, hogy az igen terhes és kevéssé hatékony, tehát technikailag alig hasznosítható kavaró mozgást próbálták megkönnyíteni. Ezt a mozgást kellett az őrlésnél, e mindennapi és fárasztó munkánál alkalmazni s nagy előnyt jelentett az, hogy a két vízszintes őrlőkorong közül a felsőre forgatókart szereltek. Nagyobb őrlőköveknél azonban ez a módszer nem vált be, az emberi karizmok csődöt mondottak. Munkájukat az egész emberi test munkájával helyettesítették úgy, hogy a tengely csúcsához kötött kar helyett a korong széléhez erősítettek vizszintes rudat, melyet egy ember járómozgással taszított előre, miközben az ő eredetileg állandó egyenesirányú járó- mozgása a korong állandó forgómozgásává alakult át (a járgány elemi formája). Ez a. taposómalomban tökéletesített megoldás technikailag alacsonyrendű, mivel igen rosszul használja ki az emberi munkaerőben rejlő munkalehetőségeket s csak igen kezdetleges (őrlő) anyagátalakításra használható fel. Mindenesetre azonban módot adott egy igen nagyjelentőségű továbblépésre, az emberen kívüli energiaforrások munkaenergiaként való alkalmazására az állatnak a járgányba fogásával, később a folyóvíz energiájának a vízszintes vízkerékre, végül pedig fogaskerék áttétellel a függőleges (alul- és felülcsapó) vízkerékre való rávezetésével. 27
