Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Makkai László: A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről
Ez a történeti folyamat, a technikatörténet legáltalánosabb tartalma, fejlődési szakaszokban valósul meg, melyeket azáltal lehet megkülönböztetni egymástól, hogy a kooperációs lánc melyik elemének "második természetté" alakulása, az emberi munkaerő helyébe való beiktatódása kerül sorra. Az egyik elem megváltozása azonban változásokat okoz a kooperáció egészében, s e változások szükségszerűen együttműködnek a következő elem megváltozásában is. A fejlődés kezdeti pontján azt, a már többször említett s az /RDETI/M képlettel jelölt állapotot találjuk, amikor az egész technikai kooperációs folyamat az emberi munkaerőben és általa megy végbe. Ez az állatvilágból való kiemelkedés korszaka, mikor még az egyetlen "szerszám" a kéz, a transzmissziót a kar, az energiát az izomzat, s a programvezérlést és szabályozást az agy szolgáltatja. A kooperáció tökéletesen ciklikus. Azok a korlátozások azonban, melyek a kéz szerszámként való felhasználásé. - elsősorban az ütő, vágó, szúrófunkciók tekintetében - viszonylag szűk keretek kö é szorítják, kikényszerítik s egyben irányítják is a szerszámok kialakulását. A munkaeszköznek az emberi munkaerőből, való kiválása (pontosabban: a "külső" természet egy darabjának a technikai kooperációba való bekapcsolódása) jelenti a technika előtörténetéből az őskorába való átlépést. Az uj kooperációs lánc képlete a következő: [rdetJi-* M = P A kooperációs lánc ciklikus voltán ez mitsem változtat, a [D] szabja meg és vezérli továbbra is a kooperációs programot, s az [ßj akadálytalanul ellátja a szabályozást. A programnak az [r] beavatkozására történő megváltoztatását azonban némileg korlátozza az, hogy a szerszám a kéznek csak bizonyos mozgásaittud- ja reprodukálni, ha természetesen sokkal hatékonyabban is. Amikor tehát a program egyik oldalon szegényedik és korlátozza az /RD] működését, a másik oldalon gazdagodik azáltal, hogy megindul a különféle munkamozdulatok végrehajtására szolgáló, s e munkamozdulatokban az emberi kéznél jóval hatékonyabb szerszámok differenciálódása. A szerszámokkal végezhető munkamozgások közül a leghasznosabbnak s egyben legnehezebbnek az a szakaszos forgómozgás bizonyult, melyet a kéz két uj- jának vagy egymásraszorítotttenyereinek váltakozó szakaszos egyenesirányú mozgása által félfordulatokban pörgetett hengeres tárgy végez. Nem kisebb dolog szü19
