Technikatörténeti szemle 1. (1962)

MŰSZAKI ÉS IPARI EMLÉKEINK - Szilágyi István - Mendele Ferenc - Pongrácz Pál: Műszaki és ipartörténeti emlékek védelme

Szilágyi István - Mendele Ferenc - Pongrácz Pál: MŰSZAKI ÉS IPARTÖRTÉNETI EMLÉKEK VÉDELME A műszaki emlékek megbecsülésében, védelmében és gyűjtésében mér­földkőnek tekinthetjük a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osz­tálya és az akkori Népművelési Minisztérium kezdeményezésére az Elnöki Tanács által kiadott 1 954. évi 4.sz. törvényerejű rendeletet, amely első ízben határozta meg a műszaki emlékek fogalmát, körét, ismérveit, s intézkedik védelmükről. E rendelet kimondja, hogy a magyar műszaki alkotásoknak azokat az emlékeit, ame­lyek - mint a magyar nép haladó hagyományainak és mint a műszaki fejlődés törté­nelmének értékes bizonyítékai - a tudományos kutatás szempontjából jelentősek, a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott védelemben kell részesíteni. Műszaki emlék minden olyan műszaki jellegű s a tudományos kutatás szá­mára történelmi jelentőségű tárgy (műszaki létesitmény, műtárgy, gép, gépal­katrész, szerkezet, készülék, szerszám, műszer vagy kísérleti eszköz, stb.), amelyet a művelődésügyi miniszter annak nyilvánít. A törvényerejű rendelettel egyidőben jelent meg a Minisztertanács 14/1954. (11.24) M.T.sz. végrehajtási utasítása, amely a Művelődésügyi Minisztérium Mú­zeumi Főosztálya mellett működő Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Cso­portot nevezte meg végrehajtószervként. A végrehajtási utasítás pontosan megha­tározza a védetté nyilvánítás lehetőségeit, a tulajdonos kötelezettségét a védetté nyilvánítás után, a védetté nyilvánított tárgy jogi helyzetét, s azokat a szankció­kat, amelyek a törvény megszegőit sújtják. A műszaki emlék fogalmának szabatos értelmezése és körülhatárolása a különböző iparágak és tudományszakok eltérő természete miatt nem általánosit­169

Next

/
Oldalképek
Tartalom