Szunyogh Gábor: Mobileum (Tárlatvezető füzetek 3. Budapest, 2008)

Víz és léggépek - Vízturbinák

VIZ- ES LEGGEPEK Vízturbinák z emberiség már évezredek óta használja munkájának megkönnyítésére a szélenergiát és a vizi energiát, mint szinte kimeríthetetlen természetes erőforrást. Az idők során sokféle vízikereket kialakítottak, de csekély teljesítményük, körülményes szabályozhatóságuk és rossz hatásfokuk miatt elégtelennek bizonyultak a gépi nagyipar által támasztott igények kielégítésére. Megoldást a vízturbinák kifejlesztése szolgáltatta. Működésük fizikai alapját (az áramló vízben zajló energiaátalakulási folyamatokat) Daniel Bernoulli svájci matematikus, fizikus és orvos 1738ban fogalmazta meg, melynek alapján Segner János András 1752-ben megalkotta a vízturbinák „ősét", a róla elnevezett Segner-kereket. (Másolata a vízgépek polcsorán megtekinthető.) Az első működő vízturbinát 1833-ban Benoît Fourneyron francia mérnök szabadalmaztatta, majd hamarosan elindult a különböző turbinafajták fejlesztése. Ezek közé tartozott a szász Schwamkrug álún. Schwamkrug-turbina (Ganz és Társa Danubius Törzsgyár, 1900, 81.322.1.). E gép még magán viseli a hagyományos vízikerekek bizonyos sajátságait: a víz szabad sugárban, a turbinalapátokat hordozó járókerék kerületének csak egy rövid szakaszára ömlik, és „tolóerejével" a kereket forgásra kényszeríti. A turbina teljesítményét a ráfolyó víz hozamának változtatásával lehetett a kívánt értékre beállítani. Egyszerű kialakítása, jó hatásfoka, könnyű szerelhetősége és javíthatósága miatt nagyon népszerű volt, különösen viszonylag kis hozamú, de nagy magasságból lezúduló vízfolyások energiájának kiaknázásánál. Használták áramfejlesztő generátorok hajtására, de — vízszintes tengelyének köszönhetően — közvetlenül gyártelepek transzmissziós tengelyének forgatására is. tal 1850-ben kifejlesztett