Tóth Endre: Az élet villamos készülékei. Séta az Országos Műszaki Múzeum gyengeáramú- és erősáramú gyűjteményében (Tárlatvezető füzetek 2. Budapest, 2008)

használt lökésgenerátorok csak 1932-ben kerültek először alkalmazásra. Az 1 873-as bécsi világkiállításon erre a készülékre felfigyelt Werner Siemens, és az ő javaslatára Jedlik Ányos megkapta „A Haladásért" érmet. Elektromos távjelzők láthatók a következő polcegységen. Az elektromosság felfedezésével egyidőben vetődött fel a gondolat, hogy az elektromosságot fel lehet használni információ továbbítására is, de a gyakorlati megvalósulás váratott magára. Majd elkövetkeztek Luigi Galvani (1 737-1798) olasz természettudós kísérletei, valamint megszületett Alexandro Volta (1745-1827) olasz fizikus találmánya, az állandó áramot szolgáltató áramforrás (76.7.1.), amely lehetővé tette az elektromos távjelzők gyakorlati megvalósítását. Samuel Morse (1 791-1 872) 1 838-ban az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztette ki távíró készülékét, ami két részből állt, egy impulzust adó billentyűből és egy vevőből. A vevő elektromágnese az adóból rövid és hosszú áramimpulzusokat kap, az így keltett mágneses tér magához húzza az írószerkezetet, amelyet ezáltal egy óramű által egyenletesen mozgatott papírszalaghoz nyom. Az eredmény, a papírszalagon hoszszabb és rövidebb vonalak kombinációja az ún. Morse ABC kódrendszerének megfelelően. A papírszalagra írt Morse-féle