Kossuth Lajos és a vukovár-fiumei vasút. Kossuth Lajos levelezése Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökkel 1846-1848 (2006)

2. A fiumei vasúttervek a reformkorban (Eperjesi László-Krámli Mihály) 7

eltűrni. Politika folytatásaként Triesztet és Fiumét, a birodalom két legnagyobb kikötővárosát,

2 1725-ben vámmentes szabad kikötővé nyilvánította. Károly fő célja Velence kereskedelmi hegemóniájának megtörése, és a saját tengeri kereskedelem fellendítése volt. A Habsburg Birodalom tengeri kereskedelmét ugyanis Velence tartotta szilárdan a kezében. A birodalom tengeri exportja és importja jórészt velencei hajókon és Velencén keresztül zajlott.

3 Bár utódai folytatták Károly politikáját, elsősorban Trieszt fejlesztését, a helyzet lényegében változatlan maradt, egészen a Velencei Köztársaság 1797-es bukásáig. Károly rendelkezései már a kezdetektől fogva elsősorban a legfontosabb osztrák kikötőnek tekintett Triesztnek kedveztek, Fiume fejlesztése háttérbe szorult. Mária Terézia a felvilágosult abszolutizmus tudatos, merkantilista gazdaságpolitikája jegyében folytatta az apja által megkezdett tevékenységet. E politika továbbra is elsősorban a birodalom első számú kikötőjének tartott Trieszt számára kedvezett. Fiume számára a pozitív változást a trónörökös, József főherceg közbenjárása hozta meg. 1775-ben József Fiumébe látogatott, és az ott tapasztaltak alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy Trieszt mellett Fiumét is fejleszteni kell. Ennek megvalósítására azt a javaslatot tette, hogy Magyarország kivitelét biztosítsák Fiume számára, mivel ez mind a kikötő, mind pedig Magyarország számára meghozza a fellendülést. Ennek hátterében valójában tudatos, merkantilista gazdaságpolitika állt. A török uralom alatt elnéptelenedett délvidéki területek ugyanis erre az időre nyerték vissza vezető szerepüket a magyar gabonatermelésben. A XVIII. század elején-közepén több hullámban betelepített - elsősorban német - telepeseknek az 1760-as és 1770-es évekre sikerült az elhagyott földeket teljesen müvelésük alá fogni, és jelentős mennyiségű felesleget termelni.

4 Az elsősorban kamarai és merkantil arisztokraták tulajdonában lévő birtokokon keletkező felesleget birtokosaik exportálni szerették volna. Miután az osztrák piac ezt a mennyiséget nem volt képes felszívni, a kivitelnek más piacot kellett keresni. A potenciális piacot Nyugat-Európa jelentette. A kor viszonyai között a kivitelnek két lehetséges iránya adódott: az Al-Duna és a Fekete-tenger, illetve Fiume. Mindkét útvonal előtt egyformán természeti akadályok tornyosul2 A Habsburg Birodalom tengerparti területei ekkor még csak Triesztre, Fiúméra és e városok környékére terjedtek ki. Ausztria Velence és Dalmácia birtokába csak az 1797-es campoformiói béke után jutott. Fiume a XVIII. század közepéig egyike a kisebb adriai kikötővárosoknak. Mai nevén (Rijeka) IV.Béla király (1235-1270) egyik oklevele említi meg 1260-ban, mint Magyarország határán, de a német birodalomhoz tartozó várost. 1466-tól Fiume a Habsburgok családi birtokaként széleskörű városállami önkormányzatisággal rendelkezett, amelyet a császár által kinevezett kapitányok kormányoztak. 1515-ben 1.Miksa német-római császár (1493-1519) a városnak a „leghívebb" (fídclissima) cimet adományozta. I.Ferdinánd (1503-1564) császár és magyar király 1530-ban megerősítette a város önállóságát és statútumait. 1659-ben I.Lipót császár és magyar király címert adományozott a városnak és saját zászló használatot engedélyezett. A címerpajzs alatt a város jelszava állt: „Indeficicnter" („Lankadatlanul") - Fest Aladár: Fiume és Magyarország. Bp. 1920. 24 o.-A török kiverése után (1718) pozserováci béke) Magyarország külkereskedelme szempontjából Fiume jelentőségét a város földrajzi helyzete adta meg: az Adriai-tenger ezen a helyen, a Quarnero (Kvarner) öbölben közelíti meg legjobban a dunai medencét. Hasonló jelentősége volt Triesztnek Ausztria számára. Braudcl, Fernand: The Mediterranean and the Mediterranean World in the Age of Philip II. New York, 1972. I. k. 127-129. o. 4 A német telepítéseknek csak a második hulláma volt sikeres. E telepítés 1748. és 1763. között zajlott, Grassalkovich Antal kamarai elnök és Cothman Antal kamarai telepítési biztos szervezésében, jóval átgondoltabban és szervezettebben, mint a korábbi telepítések. Az ekkor érkezett németeket elsősorban kamarai birtokokra telepítették. A témáról bővebben: Mayer János: Halál, szenvedés, kenyér. Csatalja német betelepítése. 1993. S