Kossuth Lajos és a vukovár-fiumei vasút. Kossuth Lajos levelezése Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökkel 1846-1848 (2006)

2. A fiumei vasúttervek a reformkorban (Eperjesi László-Krámli Mihály) 7

lingre (kb. 24 millió forint) taksálta.

94 Az általa emlegetett nagy (40-70 angol mérföldes) sebességek minimális (150 lóerős) álló gőzgép teljesítmények mellett azonban félig-meddig a mesék birodalmába utalják az általa készített tervezetet. A vasúttársaság ezek után a vélemények után ismét ott állt egy használható tervezet nélkül. Wallaunak a Károlyváros-Fiume szakaszra készült tervei technikailag használhatatlannak bizonyultak. A Vukovár-Károlyváros szakasz terveit ugyan Zimpel korrektnek nevezte, de ezzel a társaságnak politikai és gazdasági problémái voltak: a Határőrvidék peremén futó Száva-völgyi vonal helyett a gazdagabb vidéken, és a magyariakta területekhez közelebb lévő, a Dráva völgyében haladó vasutat szerettek volna. Mindebből az következett, hogy újabb mémök(ök) után kellett nézniük A vasúttársaság pesti választmányának 1846. január 25-i ülésén Kossuth bejelentette, hogy Sina György báró már részleges előmunkálatok bemutatásával is megnyerte az engedélyt a Bécs-Győr vasút megépítésére. Ez a vasút kétszeresen veszélyes volt a társaság számára: egyrészt versenyvonalat támasztott, másrészt konkurenciát jelentett a részvénypiacon. Kossuth azt javasolta, hogy a Helytartótanács közlekedési igazgatóságától kérjenek mérnököt. Ezzel szakembert is szereznek, és a hatóság jóindulatát is biztosítják. Kossuth január 26-i levelébenn igyekezett meggyőzni a fiumeieket, akik egy ismert külföldi mérnök alkalmazásához ragaszkodtak, Keczkés Károly helytartótanácsi mérnök megnyerésének fontosságáról.

95 Végül a fiumeiek egyetértésével kikérték Keczkést a Helytartótanácstól, aki fél év szabadságot kapott. Keczkés Kossuth és Bartal Zmaic (aki a fiumeiket képviselte) társaságában tavasszal szemleutat tett Vukovár és Károlyváros között. A két vasúttársaság egyesülési szerződésébe belefoglalták, hogy a vasutat lehetőleg a Dráva völgyében vezessék. Mint tudjuk, Wallau ezt műszakilag kivihetetlennek tartotta. A szemleút folyamán azonban kiderült, hogy ez nem csak lehetséges, de műszaki szempontból még kedvezőbb is. A vasúttársaságot azonban kellemetlen meglepetés érte: a szemleútról visszatérő Keczkést a nádor utasítása várta, amelyben a mérnököt azonnali hatállyal a Tisza-szabályozáshoz rendelte. E lépés hátterében Széchenyi állt, aki már korábban megpróbálta lebeszélni Keczkést a szemleútról, eredménytelenül. Vásárhelyi Pál halála most kapóra jött, hogy a társaságot megfossza mérnökétől. Széchenyi igyekezett a vasúttársaság számára virtuális mérnökhiányt teremteni, hogy ezzel is akadályt gördítsen a Kossuth fémjelezte vállalkozás elő. A vasúttársaság legnagyobb gondja ekkor a megfelelő műszaki szakember megszerzése volt. Keczkés elvesztése után a Széchenyivel is kapcsolatban álló helytartótanácsi mérnököt, Hieronymi Ottó Ferencet keresték meg, aki magához kérte a dokumentációkat, majd közel három hónap múlva felbontatlanul küldte azokat vissza. A Széchenyi teremtette virtuális mérnökhiány mellett a vasúttársaságnak egyéb gondokkal is szembe kellett néznie. 1845 őszétől a pénzügyi helyzet is aggasztóra fordult. 1845 novemberében ugyan az első részlet befizetése megtörtént, de Besnard, aki eredetileg 12 millióval szállt volna be az üzletbe, visszalépett. Igaz, hogy újabb külföldi ügynökökkel tárgyalásokba kezdtek, de ezek nem jártak sikerrel. Kossuthnak a fiumei választmányhoz intézett januári levelére a fiumeiek 1846. május 25-én válaszoltak. Ebben közölték, hogy az időt nem látják alkalmasnak a vasútépítésre, és visszalépnek a vállalkozástól. A pesti bizottmány válaszában hivatkozott a fiumeiek szerződésbeli kötelezettségeire, de hiába. A fiumeiek még csak nem is válaszoltak. Nem hivatalos értesülések szerint a fiumei társulat fel is oszlott. A pesti pénztárban a fiumeiek MOL Kgy. II. O. 8., Újhely 62-73. o. Kossuth - Fiumei választmány 1846. jan. 26. Újhely 81-88. o. 32