Kossuth Lajos és a vukovár-fiumei vasút. Kossuth Lajos levelezése Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökkel 1846-1848 (2006)

2. A fiumei vasúttervek a reformkorban (Eperjesi László-Krámli Mihály) 7

hírnevű prágai professzor Franz Gerstner (1756-1832) német nyelvű munkáját „Két értekezés a terh-szekerekről, utakról és azon kérdésről: valljon a hajókázó csatornák, vas- és töltött utak közül melyiknek és micsoda esetben kelljen elsőbbséget adni?" címen. Vargha János ehhez csatolta „toldalékul" 64 oldalas munkáját a „Vas-utakról" címen, amelyet az első magyarnyelvű közlekedési szakkönyvnek tekinthetünk.

30 A kötet címlapja és a kötetben az anyag elrendezése azt a látszatot kelti, hogy a hangsúly Gerstner értekezésein van, mégis Vargha János munkája az, amely az olvasók - akik jelentős része a megyéknél és a dunai mappációnál alkalmazott mérnökök közül került ki - figyelmét felkelthette és fel is keltette. Tudjuk ugyanis, hogy kik voltak Vargha János könyvének első olvasói. Vargha János a kor szokása szerint maga gondoskodott munkája terjesztéséről. A kiadó előfizetési listája szerint szinte minden megyei mérnökhöz, jelesebb földmérőhöz - közöttük szerepel például Vásárhelyi Pál (1795-1846) is mint triangulátor a Duna mappációnál - ügyvédekhez, gazdatisztekhez is eljutott, akik a könyvre előfizetőket is gyűjtöttek. Vargha János könyvét előfizetési hirdetése alapján nemcsak a mérnököknek szánta: „Nem kevés haszonnal olvashatják ezt az Inzsenörökön, Út-Igazgatókon és Biztosokon kívül, még minden Polgári és Gazdasági tisztviselők, Kereskedők, Nagyban-szekerezők,- úgy szinte minden értelmesebb kerékgyártók (bognárok), lakatosok és kovácsok is." A könyvet 135-en 144 példányban fizették elő, közöttük 58 inzsenört és földmérőt találunk, a többi táblabíró, szolgabíró, ügyvéd, katonatiszt. Iparos embert mindössze négyet találunk a könyv előfizetői között. Vargha János munkájában összefoglalta mindazon tudományos és gyakorlati eredményeket, amelyeket az addig megépített és használatban álló vasútvonalak üzeme során a kortársak megfigyeltek és tanulságul leszűrtek. Részletesen foglalkozott az angol vasutak létrejöttével, felsorolva az Angliában 1825-ig megépített két fő- és öt mellékvonalat. Részletesen leírja és rajzokban bemutatja az angol vasutak felépítményrendszereit, az ott használatos vasúti kocsikat. Külön fejezetet szentel a kitérők ismertetésének, „a vasutaknak vizeken, völgytorkokon és keresztutakon való általvitelökről", a lejtők leküzdéséről. A vasutak műszaki kérdései után az építési költségeket tárgyalva közgazdasági és közlekedéspolitikai kérdéseket érint. Vargha János kimutatja, hogy- az akkori viszonyok között - a csatornán való szállítás legalább háromszor olyan drága, mint a vasúti, azonos évenkénti árumennyiséget véve alapul. Vargha János a vasutak előnyeit hangsúlyozza a csatornákkal szemben: a vasúti szállítás sokkal gyorsabb, mint a vízi úton történő szállítás. A vasúti pálya keskenyebb földsávot vesz igénybe, mint egy csatorna. A vasúti üzembiztonságosabb, mert nincs olyan mértékben kitéve az időjárás viszontagságainak, mint a vízi út. További előny, hogy a vasutak építése olcsóbb, mint a csatornák építése. Két értekezés a terh-szekerekről, utakról és azon kérdésről: valljon a hajókázó csatornák, vas- és töltött utak közül, mellyiknek és micsoda esetben kelljen az elsőbbséget adni? Annak megvizsgálása után: a Moldva vizét lehessen a Dunával hhajókázó csatornával egyesíteni? Ki dolgozta: Vitéz Gerstner Ferncz, A Cs. Kir. Austr. Leopold-Rend-Vitéze, Cs. Kir. Professor, a Vizi-Épités Igazgatója, és több TudósTársaság Tagja, s azt magyarázta, hasznos jegyzetekkel és egy toldalékkal „A Vas-utakról" megbővitette Vargha János, diplomás földmérő, és a kir. Magyar Országi Épitő Fő igazgatásnál rendsz. Praktikáns /4 kőre metszett Rajztáblákkal) - Pesten 1828 Petrózai Trattner J.M. és Károlyi István Könyvnyomtató Intézetében. 64. o. - A könyvet ismerteti:Tisza István: Az első magyar nyelvű vasúti szakkönyv. In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve. I. 1966-1971. Szerk.: Dr.Czére Béla. Bp. 1971. KÖZDOK. 315-320. o. -Vargha János az Institutum Geometricumban 1823. április 15-én kapott oklevelet. 1829-től az Építési Főigazgatóság mérnöke. 1846-tól a Hajózási Osztály mérnöke, majd vezetője. 16