Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Klatsmányi Árpád

gépeket megvásárolni. 1959-ben kezdett el működni az első hazai csöves számítógép, az M-3, 1961-ben jött be az országba az első két, szovjet gyártmányú URAL 1 számítógép és 1963-tól már több intézmény tárgyalt egy-egy URAL 2-es gép megvásárlásáról. E mellett, ha a főhatóságok becsukták a szemüket, akkor - némi csellel - továbbra is lehetett számítógépeket fejleszteni, csak el kellett nevezni valami másnak. A KFKI a fejlesztését „tárolt programú analizátornak (TPA)" nevezte, az EMG pedig a fejlesztését „ipari automatizálás" címszó alatt folytatta. Közben, akiknek tudnia kellett tudta, hogy mindkét intézmény számítógépet fejleszt, de olyan - politikailag erős - és bizonyos mértékben bátor és nagy tekintélyű vezetőik voltak, hogy elnézték nekik, sőt támogatták is ezt a félrevezető „hadműveletet". Ekkor a számítástechnika még gyerekcipőben járt, nem volt szó kompatibilitásról, a gépekben még operációs rendszer sem volt, általában valamiféle segédprogramot kellett behívni, ha a gépeket el akartuk indítani. Nem volt könnyű programozni sem, többnyire gépi kódú, legfeljebb mnemonikus kódú programok születtek. A magas szintű programozási nyelvekkel csak néhány nagyon képzett matematikus kacérkodott. Még csak éppen kialakulóban volt a mágnesdob és a mágnesszalag technológia, volt már külföldön, pokoli drágán, mágneskártya, mint tömegtároló, de nyoma sem volt még a mágneslemezeknek. Gyors operatív memóriaként egyeduralkodó volt a ferrit, hosszú évekig ez volt a számítógépekben a központi tár. A számítógépek főleg számoltak és nem nagyon dolgoztak fel - csak hellyelközzel - alfanumerikus adatokat, a kiírók is leginkább számokat ütöttek ki és nem betűket. Az adatok bevitelére a lyukszalag volt a legelfogadottabb adathordozó, az olvasó- és lyukasztó- Az EMC 830 tranzisztoros számítógép