Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Kozma László (1902-1983)

vezetője, majd a német megszállás alatt a gyár műszaki igazgatója voltak. Kozma László második számológépének (No.2) az egységei 1939 tavaszára készen álltak, a gép az év végére működött. Ez a gép is decimális rendszerben számolt, de már osztani is tudott. A szorzás idejét Kozma László úgy tudta csökkenteni - ez is egyedülálló alkotás volt - hogy jelfogókból összeállított egy „egyszeregy" áramkört, amivel a szorzás ideje két összeadásnyi időre csökkent. A gép egy 2 X 1X 0,5 m-es szekrényben volt elhelyezve és hat kis asztali beviteli készülékről volt elérhető. Ezeknek a termináloknak az volt a baja, hogy 16 vezetékkel csatlakoztak a számológéphez. Maximálisan 8 jegyű számokkal lehetett számolni, így az eredmény egy 16 jegyű szám volt. Az osztáshoz Kozma László egy Wheatstone hidat alkalmazott, amivel analóg módon tudta a hányadost meghatározni. Ez az eredmény nem volt mindig pontos, ilyenkor a gép kiegészítő számokkal tudta a pontos értéket megközelíteni. A gépben egy összeadás 0,5 mp-ig tartott, a szorzás szorzószámjegyenként 1 mp volt, osztásnál 1 mp-ként produkált egy hányadost. A továbbfejlesztés során a számológépet távíróközponthoz kapcsolt távgépírókon keresztül is el lehetett érni, az adatokat a távgépíró billentyűzetéről adták be és a távgépíró nyomtató-művének a segítségével kapták vissza. Kozma László ezt a rendszert - napi üzemben - könyvelési célokra használta. A rendszerhez - egyedülálló módon - több mágneshuzalos tároló - mai nevén puffer-tároló - is tartozott, amiben a feldolgozáshoz szükséges adatokat gyűjthettek és tárolhatták. Ezeket az adatokat azután - például a nap végén, feldolgozás céljából - a számológéphez kapcsolták. Ennek, a 3-as számú távfeldolgozó hálózatnak az volt az előző géppel szembeni legnagyobb előnye, hogy a terminálok, a tárolók és a száA sok munkahelyről elérhető antwerpeni számológép és távfeldolgozó hálózat