Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Neumann János (1903-1957)

közelíteni. Egyszer a feleségemmel - még a kutatásaim elején - valamikor télen voltam Princetonban, ahol ismét találtunk egy addig felfedezetlen temetőt, ahol még nem jártam. Szép fehér hótakaró volt a sírokon és az utakon, a bejáratnál „kiadtam" a jelszót, járjuk a sorokat és keressük Neumann János sírját. Körülbelül egy óra sétálás után - amikor megint nem sikerült a sírt megtalálni - feltűnt, hogy csak a mi nyomaink voltak a hóban. Egész télen senki sem volt a temetőben. Végül Neumann Miklós, Neumann János fivére talált egy feljegyzést, aminek alapján megtaláltam a régi temetőt és a gondnok segítségével Neumann János sírját, ahova többszöri kiutazás után - el tudtam helyezni egy kissé zilált állagú, Amerikát többször is megjárt, nemzeti színű szalaggal díszített szalmavirág-koszorúmat. A sírkő elé egy amerikai lobogó volt tűzve, amit - a haza szolgálatáért - az Amerikai Légió veteránjai szúrnak le minden évben a sírkő elé, a Hálaadás Napján. 2002-ben karácsony előtt voltam Princetonban, az első utam - ismét egy nemzeti színű szalagos babérkoszorúval - a temetőbe vitt. A régi koszorú már eltűnt, de a gondnok még emlékezett a találkozásunkra. A síron most sem volt se virág, se koszorú. 1996-ban, amikor a sírt megtaláltam, elmondtam az IAS-ben (nem tudták), hogy hol van Neumann János sírja, azt hiszem, azóta sem volt érkezésük, hogy a sírt megkoszorúzzák. Talán majd idén, születésének 100. évfordulóján. Még talán anynyit, hogy a látogatásom után már két nemzetiszínű szalaggal díszített koszorú volt a temetőben, a másik - nem én vittem - Wigner Jenő sírján. Neumann János emlékét nekünk, magyar számítástechnikusoknak kell megőriznünk. Neumann János és Kann Margit sírja - csendes koszorúzásom után - a princetoni temetőben