Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Szulovszky János: Iparosok a közlekedésben, 1892
A tapasztalat azonban megmutatta, ez nem sikerült maradéktalanul. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter az iparkamaráknak küldött, 1891 január elején kelt leirata okkal panaszolta, mind az 1880-ban végrehajtott népszámlálásnak a kereskedésre és az ipart űzőkre vonatkozó adatai, mind pedig az 1884. december 31-i állapot szerinti újból összeírt iparstatisztikai adatok nem pontosak, "különösen az ipari és kereskedelmi személyzetekre vonatkozó adatok bizonyultak szerfölött hiányosaknak". 9 így tehát az 1885. évi címtár sem volt teljes. Eddig még nem sikerült kideríteni, hogy Jekelfalussyt motiválta-e valamilyen külső indíték e vállalkozás megvalósítására, vagy sem. Nehéz azonban elképzelni, hogy nem állt mögötte semmilyen politikai akarat, kormányzati háttértámogatás, s egyszerű magánkezdeményezés volt eg}' olyan nagyszabású munka, amelyhez ráadásul a szerkesztő a Statisztikai Hivatal által - vagyis végső soron állami pénzen — összegyűjtött adatokat használt fel. Ezzel szemben az 1892. évi kötetnek már egyenesen az alcíme is tartalmazza, s az előszava is azzal kezdődik, hogy a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezte a közreadását. A Címtár ugyanis messzemenően illeszkedett Baross Gábor gazdaságpolitikai koncepciójába, 10 aki már képviselő korában is az ország pontos megismerésének az eszközét látta a Statisztikai Hivatal tevékenységében. 11 Baross tisztában volt vele, hog}' a pontatlan adatok megnehezítik a kormányzati munkát. Éppen ezért kereskedelmi miniszterként egyik első teendője volt az Országos Statisztikai Tanács újjászervezése. 12 Jóllehet, újra és újra nyomást próbáltak rá gyakorolni a kereskedelmi és iparkamarák, hogy könnyítsen a statisztika-készítési terheiken, ám mindig hajthatatlan maradt, s hangsúlyozta, hogy ez múlhatatlanul szükséges a helyes gazdasági döntéshozatalhoz. Baross határozott tervekkel rendelkezett arra nézve is, hog}' a Statisztikai Hivatal hogyan újítsa meg kiadványait. 13 Elgondolásában az 1890-i népszámlálás kötetei, az 1892. évi Helységnévtár illetve a Címtár egymást kölcsönösen kiegészítő publikációk voltak. 14 A korábbi címtár fogyatékosságait részben már az 1890-es népesség összeírás, részben pedig a feldolgozás során igyekeztek kiküszöbölni. Jekelfalussy — aki időközben átvette a Statisztikai Hivatal igazgatását - a Hivatal saját információi mellett a pénzügyi és földművelésügyi minisztériumok, a bányakapitányságok és a kereskedelmi és iparkamarák adatait is összegyűjttette. Az új, a korábbinál jóval testesebb címtár kéziratát 1892 októberében zárta le. Előszavában maga is elismerte a korábbi kötet gyengéit: "a mily kimerítőnek látszik ez az adathalmaz, ép oly lelkiismeretes és szakavatott munkálkodást igényelt a felmerült hézagok pótlása; mert míg egyrészről a jelenlegi polgári népesség megállapítása céljából készült népszámlálási felvételek az ipari és kereskedelmi cégek és azok üzleti telepeire, valamint a kereskedelem és gyáripar különlegességeire igen kevéssé lehettek tekintettel, addig más részről az iparkamarai jelentések is csak a 100 forintnál magasabb kereseti adót fizetők névsorát nyújtják. A kisipartól a gyáriparig emelkedő cégek egész sora szorult tehát pótlólagos beiktatásra, mit némely forrásművek használata, de legkivált a Kereskedelmi Múzeum tudakozó irodájának szíves közreműködése mellett sikerült elérnem annyira, hogy a ^Magyarország iparosainak és kereskedőinek czjm- és lakjegyzékei című kézikönyv jelenleg új, teljes és megbízható adatokat tartalmaz". 15 E vaskos kötetek a szűkebben vett Magyarország mellett a társországként évszázadokon át a Magyar Koronához tartozó Horvátország adatait is tartalmazzák, s az egyes kereskedelmi és iparágakon belül a községek betűrendjében adják meg az önálló vállalkozók
