Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A tradicionális közlekedésről - Kemecsi Lajos. Az észak-dunántúli paraszti járműkultúráról
Használatuk a 2. világháború utáni ínséges években még felélénkült, de 1950 után gyakorlatilag megszűnt. Az országosan elterjedt, földmunkáknál általánosan alkalmazott kubikos kordék nem gyakoroltak számottevő hatást a terület paraszti járműkultúrájára. Rendszeres használatára, mikor használói helybeli parasztok, fuvarosok voltak, egyedül a Gerecse-hegység kőbányáiban került sor. 1U Hazai elterjesztésében valószínűsíthetjük az olasz származású földmunkások szerepét. A Gerecse falvaiban elsősorban kőfaragó—kőbányász munkák céljára letelepített olaszok hatására a helyi kőbányákban alkalmazott kordék évtizedekig használatban maradtak. Négykerekű járművek Az észak-dunántúli paraszti járműkultúra legfejlettebb és egyértelműen legváltozatosabb területe a négykerekű járműveké. Míg a csúszójárművek terén az általános képtől nem tapasztalható lényegi eltérés, illetve a kétkerekű járművek használata elsősorban szórvány jellegével érdemel figyelmet, addig a négykerekű járművek gazdag kistáji változatai jellemzik a területet. A hagyományos járműkultúra kutatásának talán legnagyobb múltra visszatekintő területe a magyar kocsi kialakulásának és elterjedésének vizsgálata. Az Európában is elterjedt kocsi magyar eredete szorosan kötődik az észak-dunántúli régióhoz. Az itt húzódó nemzetközi jelentőségű utak a jármű 15. századi kifejlesztésében és elterjesztésében egyaránt fontosak voltak. A kocsi szó és a jármű magyar eredetéről folytatott vita a 19. század utolsó éveiben zárult le végleg. A vita során egészen éles kijelentésekre ragadtatták magukat a résztvevők. így Kropf Lajos szerint "a kocsi atyafiak prókátorának le kell rombolnia egy jó csomó „II . , , , 12 történelmet . A vitát Tolnai Vilmos és Tóth Béla összefoglaló munkái zárták le végleg. A „Kocs községi atyafiak" körében - azon túl, hogy a héregi bognárral 1996-ban egy sosemvolt járművet készíttettek, és azt kiállították a falu főterén, illetve a helyi termelőszövetkezet emblémájaként a tejeszacskókon is szerepel egy kocsi ábrázolása — a néphagyomány nem őrzött meg adatot a jármű és a falu kapcsolatáról. " A recens kutatás megállapította, hogy elsősorban iskolai hatásra terjedtek el Kocson a témára vonatkozó ismeretek. Ezt magyarázza a falu településtörténete, a török által elpusztított településre a Kiskunságból a 17. század végén betelepített lakosság. Levéltári adatok újabban is előkerülnek, melyek segíthetik tisztázni a magyar fejlesztésű és európai jelentőségű közlekedési eszköz nemzetközi elterjedését. Indokolt lenne a kocsi kérdéskörének újabb tudományos igényű feldolgozása, ahol az írásos források talán már nem Bertrandon de la Brocquiére lovag 1433-as adatával, s az ábrázolások sem Jeremias Schemel augsburgi festő 1568-as színezett rajzával kezdődnek majd. 4 A paraszti járműkultúrát alakító tényezők dokumentálásához, illetve a múltban végbement változások feltárásához a néprajzi terepmunkát kiegészítő levéltári kutatások nyújtanak segítséget. Az évszázadokkal korábbi eszközkészlet és a recens anyag összehasonlítására ideális források a hagyatéki leltárak. A különböző hagyatéki iratok jelentős százalékban azonban csak szűkszavú közléseket tartalmaznak az elhunyt mester (vagy özvegye) szerszámairól. Legtöbbször csak egy becsült értéket adnak meg a kovács szerszám mindenestől tételnél. A hagyatéki leltárak között szerencsére azonban található olyan
