Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A tradicionális közlekedésről - Kemecsi Lajos. Az észak-dunántúli paraszti járműkultúráról

KEMECSI LAJOS Az észak-dunántúli paraszti járműkultúráról Előadásomban elsősorban több éves terepmunkára épülő disszertációm készítése kapcsán felmerült kérdésekkel foglalkozom, előrebocsátva, hogy azok többségének megoldása további kutatásokat igényel.

1 A közlekedés és a szállítás témaköre a népi kultúra egyik legösszetettebb egysége. A néprajzi kutatások kialakulásától kezdve a népi közlekedés, a járműkultúra témakörét viszonylagos tematikus keretek közé határolták. Ennek az összetett témának fontosabb és nagyobb tematikus egységei között meghatározóak az úthálózat, a csúszóeszközök, illetve a kerekes járművek tárgykörei. A különböző járművek készítése és a fogatolás kérdésköre is a 2 kutatott téma alkotóelemei közé tartozik. Ezt a széleskörű értelmezést követi a Magyar .3 Néprajz kézikönyv II. a Gazdálkodás témáját összefoglaló kötetében megjelent fejezet is." Az elmúlt években töretlen lendülettel gyarapodó, a regionális közlekedést, járműkultúrát bemutató vizsgálatok azonban csak akkor segíthetik valójában az összefoglaló igényű munkák létrejöttét, ha egységes kritériumrendszereket alkalmaznak.

4 A magyar paraszti járművek táji típusainak rendszerét kizárólag objektív szempontok következetes alkalmazásával lehet kialakítani. Az angliai helyzethez - 28 jól elkülönülő körzet — hasonló alapos és megbízható tipológia elkészítése még napjainkban is várat magára. A megbízható tipológiához szükséges kritériumokat Paládi-Kovács Attila sokat idézett munkájában már több mint negyedszázada összefoglalta, ennek ellenére alkalmazásuk nem vált általánossá." A kritériumok helyes kiválasztásához, illetve a jelenségek elterjedéséhez egyaránt meghatározó segítséget nyújtanak a Magyar Néprajzi Atlasz vonatkozó lapjai. Kutatásom megkezdésekor az észak-dunántúli területen a népi közlekedésnek, fogatolásnak a kutatottsága egyenetlen volt. A kisalföldi, szigetközi vidék paraszti járműveinek, az igázás és a fogatolás különböző módozatainak mintaszerű feldolgozásait Timaffy László készítette el. ' Részletesen feltárt volt a nagytáj, s az egész Kárpát-medence egyik legjelentősebb szekeres-központjában, Komáromban élő szekeres gazdák életmódja, munkája is. Azonban az észak-dunántúli terület keleti részéről az 1980-as évek végéig még lokális leírások sem készültek. Az előmunkálatok egyenetlenségei, hiányai miatt a leíró jellegű néprajzi terepmunkát és az összefüggések feltárását egyszerre kellett elvégeznem. Az általam az 1990-es években folytatott vizsgálat elsősorban néprajzi dokumentációra épült. Kiinduló forrásként a téma kutatásakor a népi emlékezetben elérhető tudást, illetve a még felkutatható mesterek és műhelyek (bognár, kovács, szíjgyártó) működését vettem figyelembe. Elkészítettem a gyűjtést segítő kérdőíveket.

8 A munkaeszközök, a szaknyelv és a járműterminológia részletes felgyújtése és elemzése alapvető volt a kutatás számára. Mindezt kiegészítették a különböző archivális források, melyek részben levéltári anyagok (limitációk),