Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 20.századról - Misóczki Lajos: Turizmus a Rákosi rendszerben

alapjaiban gátolta. A külföldiek beutazása is elmaradt, nem voltak kíváncsiak nyomorúságunkra, de a fogadásukhoz szükséges feltételek is hiányoztak. Az idegenforgalom minden szempontból gondokkal küzdött. Tízezrével hiányoztak a szakalkalmazottak, régi vezetőket, szakembereket, dolgozókat bocsátottak el a munkahelyükről koholt politikai okok miatt. A tengernyi példa közül egy. Az IBUSZvezetősége 1945. augusztus 31-i jegyzőkönyve szerint az aligazgatót, ügyvezetőt és a cégvezetőt is elbocsátották, mert az Igazoló Bizottság politikai magatartásuk miatt vezető állásra alkalmatlannak minősítette őket. Az IBUSZ alkalmazottainak B-listázása vagy elbocsátása 1945. december 28-tól felgyorsult. Mindezek következtében a vendéglátás színvonala folyamatosan romlott. Ugyanis az a képtelen, a baloldali pártok által vallott vélemény terjedt el, és vált mértékadóvá, hogy „csak abban a vezetőben lehet megbízni, akit nem fertőzött meg a vendéglátó szakma". Bár néhány szakmaidegen vezetőből vagy alkalmazottból idővel kiváló szakember vált, több helyen is akadozott a szállodai vagy vendéglátói munka, sőt egyes helyeken a működés is megállt a hozzá nem értő, illetve az idegenforgalmi ismeretek hiányával küzdő személyek alkalmatlansága miatt. Az új káderek többségének semmilyen vendéglátói szakmai képzettsége, ismerete nem volt. Egy 1949. október 30-i belkereskedelmi minisztériumi összesítés szerint a cukrászdák, kávéházak, IBUSZ-irodák stb. igazgatóinak, vezetőinek csak 6%-a érettségizett, 18%-a a hat elemi iskolát sem végezte el. Az éttermi felszolgálótól a nemzeti vállalati igazgatóig bezáróan a legkülönfélébb pozíciókban vasesztergályosok, csőszerelők, kőművesek, cipészek, szabók, fodrászok, malommunkások, vágóhídi kocsisok, kereskedősegédek stb. dolgoztak. Mindezzel egy időben számos vendéglátói szakembert, szállodást, szakácsot, borászt, utasszervezőt, pincért stb. nehézipari, könnyűipari vagy építőipari vezetői munkahelyre irányítottak. Az OMIH, amely a hazai turizmus élénkítéséhez az első hároméves tervre több előterjesztést is kidolgozott, néhány év múlva mellőzött szervezetté vált. Azt még elérte, hogy 1946. szeptember 19-én üdülési körzetté nyilvánították a Bakony, a Mátra, a Mecsek, a Balaton és a Velencei-tó vidékét. Ezekre a vidékekre 1947 nyarán az IBUSZ és a MAV szervezésével hétvégi különvonatok jártak. Júliusban Siófokon tízezer munkás üdülhetett ingyen. Ez is tükrözte a baloldali pártok azon értékítéletét, amely a polgárok üdülését úri megnyilvánulásnak tartották, helytelenítették, és „a jól öltözött, úri nyaralóközönség" helyett kizáróan a munkásüdültetést akarták megvalósítani. Törekvésüket a szovjet alkotmányt több vonatkozásában is követő 1949: XX. tc. is megerősítette, amely rögzítette, hogy az állam „biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát". Az egyre több politikai célzatű, de tömegszórakoztatással is összekapcsolt rendezvényre ezrével tódultak nemcsak a kirándulók, de időnként kötelezően kirendelt emberek is. Velük, valamint a szakszervezeti beutalt üdülővendégekkel a tömegturizmus térhódítását igazolták, népszerűsítették. Az életszínvonal emelkedésének propagandája még a budapesti nemzetközi vásárok, vagy az országos, vagy a körzeti mezőgazdasági kiállítások látogatóival is megerősítést kapott. A fordulat éveinek legnagyobb, a külföldi vendégek tömegei által is kísért politikai rendezvénye 1949. augusztus 14-28. között Budapesten zajlott le. Ez volt a II. Világ Ifjúsági Találkozó, amelyre 90 ország 11 ezer küldötte érkezett. A kedvezményes szakszervezeti üdültetés állami támogatása 1949-ben 19 millió Ft volt. Ebből az összegből a Szakszervezetek Országos Tanácsa 85 ezer főt üdültetett ingyen