Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 20.századról - Baráth Magdolna: Gerő Ernő, a „hídverő" miniszter

BARÁTH MAGDOLNA Gerő Ernő, a „hídverő" miniszter Gerő Ernő 1945. május 11-én foglalta el hivatalát a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium Dob utcai épületében. Az már 1944 végén is világos volt, hogy elődje, Gábor József nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Gerő neve a miniszteri tisztségre azonban először csak május elején Rákosi levelében bukkant fel, de még akkor sem eldöntött kérdésként. Rákosi május 5-én arról írt Dimitrovnak: „Gábor elvtárs helyett, vagy mellett Gerő elvtársat beküldjük a minisztériumba, részben azért, hog}' ott a kommunista befolyást erősítsük, s részben, hogy a vasutat és a postát rendbe hozzuk. Ebben az esetben erőnket a közlekedésügyre összpontosítjuk, úgy, ahogy hat héttel ezelőtt a földreform során tettük". Miniszteri kinevezése Gerő egész további politikai pályájára — és nem mellesleg az egész magyar gazdaság háború utáni fejlődésére - kiható lényeges fordulatot hozott. Az újjáépítést és ezen belül is a közlekedés rendbehozatalát, a párt további sikerei kiindulópontjának tekintették. Rákosi tehát a párt újabb kampányfeladata végrehajtásának legfőbb irányítójává szemelte ki Gerőt, az azonban mindenképpen megválaszolandó kérdés, miért éppen rá esett a választás. Gerő nem volt közlekedéspolitikai szakember, sőt tulajdonképpen gazdaságpobtikai szakember sem. Kinevezésére magyarázatul szolgálhat, hogy kezdetben az MKP a földreform végrehajtásához hasonlóan az újjáépítést is csupán szervezési kérdésnek tekintette, s lényegében azért lett Gábor József utódja, mert kiváló szervezőkészséggel rendelkezett, s mert az adott pillanatban nem találtak nála jobb jelöltet. „Arccal a vasút felé" Az MKP 1945. május 20—21 -i országos pártértekezletén, amikor Rákosi Mátyás az újjáépítés programját meghirdette, a közlekedés újjáépítésének fontosságával indokolta Gerő kinevezését. „Az újjáépítés lesz a fiatal, magyar demokrácia tűzpróbája. Erre kell most összpontosítani a magyar nemzet és a Magyar Kommunista Párt főfigyelmét. (...) Nem kell magyaráznom, hogy amíg vasút, posta, telefon, távíró nem működik, addig nem tudjuk biztosítani az ország összes gazdasági erőinek mozgósítását. Hogy a Magyar Kommunista Párt ezt a feladatot mennyire komolyan veszi, azt azzal is aláhúzta, hogy megoldására és elősegítésére pártunknak egyik legjobb emberét, Gerő elvtársat küldöttük be a kereskedelmi minisztériumba. Nem volt számunkra könnyű Gerő elvtársról lemondani. Aki ismeri az utolsó hónapok történetét, az tudja, hogy fiatal pártunk építésével és megerősödésével mennyire össze volt forrva Gerő elvtárs működése. Ha tehát ennek dacára meghoztuk ezt az