Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A sebességről - Szabó Attila: Repülőgép-konstrukciók a sebesség növeléséért

megrendezték az eiső „igazi" repülőversenyt. A reims-i találkozó jellemző eredményei: repülési idő: 3 óra 4 perc, sebesség: 56,6 km/óra, magasság: 158 méter. Az időtartameredmény a rendelkezésre álló motorok megbízhatóságának és felvihető üzemanyagmennyiségnek a függvénye volt. A magasság kategória akár kilométeres értékkel is nagyobb értéket érhetett volna el, de a pilóták biztonságérzete ekkor még a kisebb magasságú repüléseket diktálta. A repülési sebesség egy jobb teljesítményű gépkocsi eredményét érte csak el, nyilvánvaló volt, hogy ezen a téren kell a legtöbbet tenni. A sebesség növelése adott motorteljesítmények mellett a káros ellenállás csökkentésével lehetséges — különösen igaz ez nagyobb sebességtartományok felé közeledve — hiszen a közegellenállás a sebesség négyzetével egyenesen arányos. A légellenállás (azaz a r

v-tényező) csökkentése pedig a káros ellenállású („kiálló") alkatrészek mellőzése, elrejtése, burkolása révén oldható meg, az ún. áramvonalas sárkánykialakítás alkalmazásával. A kezdeti időkben látványos fejlődést jelentett a külső merevítő-huzalok elhagyása és a behúzható futóművek alkalmazása. Jellemző műszaki paraméterek az első világháború végén Teljesítmény: 100-300 Le Fesztávolság: 9-50 méter Tömeg: 900-15 000 kg Sebesség: 160-200 km/óra Csúcsmagasság: 6 000 méter Az első világháború — szigorúan technikatörténeti szemmel vizsgálva — a repülőgépek teljesítményére egyértelműen pozitív hatással volt. A háborús célkitűzések miatt sokkal több pénzt fektettek be, így az egyébként vélhetően évtizedekig húzódó fejlesztéseket a kéthárom esztendő alatt oldották meg a mérnökök. A teljesítmények növekedése, különösen a korábban emk'tett reims-i eredményekkel összevetve, a nagyobb teljesítményű motorok és a kifinomultabb sárkány-kialakítás eredményeként látványos fejlődést mutat. Technikai újdonságok A háborút követően sor került a repülés polgári alkalmazásának kiterjesztésére, a légi szállítás - ha kevesek számára is — de megfizethetővé vált. A piacon az egymással konkuráló légitársaságok a minél gazdaságosabb üzemeltetést kutatva, hamarosan felismerték a hagyományos vegyes építésű és biplán-konstrukciók drágaságát, melyet korlátozott sebességük, rövid élettartamuk és drága tárolási körülményeik eredményeztek. így szükségszerű volt a fémépítésű, szabadonhordó szerkezetű repülőgépek megjelenése. A Hugo Junkers és Otto Reuter nevéhez köthető Junkers F-13-as típus az ilyen szerkezetű repülőgépek legismertebb első képviselője. Hamarosan elérhetővé és megszokottá vált — az ekkoriban egyébként szintén terjedő merevtestű léghajók által is biztosított - 200—220 km/órás repülési sebesség. A