Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
személyisége és a kor geográfiai szakírója, Leidenfrost Gyula foglalta össze, Kék Adria 16 című művében. Ebben Leidenfrost egyfelől az Adriai-tengert járó magyar sporthajósokat, másfelől pedig a századforduló éveiben a világ más tengerein járt magyar utazókat vette számba. A felsorolásból egyértelműen kiderül, hogy a vagyonos arisztokrácia és a módosabb polgári értelmiségiek körében nagy divat volt az Adriai-partvidéken nyaralni, és ott saját tulajdonú jachtot tartani. így például rendszeresen ott töltötte a nyári pihenés hónapjait a népszerű író, Herczeg Ferenc, aki saját hajóval járta az adriai vizeket. Szintén hajótulajdonos volt Győrök Leó is, aki az első magyar tengeri festőként vonult be hazánk kultúrtörténetébe. 17 Győrök kirándulásainak egyikén szeretett bele a tengeri utazásba Szjnnyei Otmár természetkutató 18 , de járt vele Thaisz Lajos botanikus, Tangl Ferenc filozófus, Pékár Mihály orvosprofesszor és a szintén botanikus Pályi Sándor. Győrök mellett, szintén maga hajójával járta az Adria vizeit másik tengeri festőnk, Czölder Dezső is. Pauler Akos, a kor másik filozófusa is tartott fenn hajót, és a nyári hónapokat rendszeresen a tengeren töltötte. Róla jegyezte fel Leidenfrost Gyula: „Pauler Akos maga is kitűnően értett a vitorlázás elméleti és gyakorlati részéhez s ezenfelül az Adria időjárási viszonyait is jól ismerte. A vihart mindig korábban meglátta, mint emberei, akik egész életükben az Adriátjárták. Pauler eleinte maga vezette jachtját, később azonban teljesen a kapitányra bízta s azt sem szerette, ha valamelyik vendége vette kezébe a kormányrudat. Rendkívül óvatos volt. Nem szeretett bemerészkedni a nyílt Adriára, hanem inkább a szigetvilágban hajózott. Éjjel mindig valamelyik kikötőbe futottak be". lC) Az Adria divatossá válásával egy időben tűntek fel a távoli óceánokon, tengereken is magyar utazók. Közülük az azóta szinte teljesen feledésbe merült, ám saját korában botrányos válóperekkel végződött házasságairól híres Festetics Rudolf grófot kell kiemelnünk, aki elsősorban a Csendes-óceán szigetvilágában tett utazásokat, amelyek általában hosszúra nyúlott nászutak voltak. 20 De ekkoriban járta Óceánia és Délkelet-Ázsia szigetvilágát földbirtokos utazónk, Vojnich Oszkár is, aki 1914 tavaszán éppen egy ilyen világutazásán lett öngyilkos az egyiptomi Port-Szaid kikötőjében. 21 Végül pedig meg kell említenünk világjáró kereskedelmi tengerészeinket is; így például a KLínában hosszú időt töltött Kompolthy Jóbot, akiből a századforduló legendás magyar földrajzi utazója lett. 22 E tengerjáró magyarok mellett fel kell hívnunk a figyelmet a századforduló még egy sajátos kulturális jelenségére; a magyar katonautazókra. Arról van szó, hogy 1849 után Magyarországot tömegesen hagyták el a szabadságharc katonái. 1867-ig - amikor megnyílt a hazatérés lehetősége — a világ szinte minden háborús konfliktusában feltűntek és hazatértük után, vag)' még emigráns éveik alatt addig nem látott mennyiségben publikálták — napi- és hetilapokban, folyóiratokban, önálló kötetekben - háborús és földrajzi útleírásaikat, új irodalmi műfajt teremtve hazánkban; a magyar katonai utazási irodalmat. Érdekes jelenség, hogy 1867 után, amikor az emigráns magyarok zöme hazatért, nem szakadt félbe a világjáró magyar katonák áradata, hanem az egészen 1945-ig jellemezte a magyar hadügyet. A későbbiekben földrajzi leírást publikáló magyar katonák - hivatalos küldetésben vagy magánutazóként — a 19. század második felének háborúiban is ott voltak; Mexikó, Argentína, Dahomey, Kokinkína, Dél-Afrika, Madagaszkár, Német—Kelet-Afrika hogy csak néhányat említsünk — jelentette a magyar katonautazók főbb állomásait. 23 A Monarchia hadiflottájának távoli útjai a tenger felé nyitó magyar társadalom és a magyar katonautazók áramlatába, szellemi közegébe illeszkednek. Ezekre az utazásokra olyan korban került sor, amikor megváltoztak a társadalom és a tudományos élet utazási szokásai, amikor a magyarság egyre nagyobb figyelmet szentelt a tengernek, és — a történelmi
