Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Eperjesi László: A fiumei kikötő Magyarország nemzetgazdaságában

volt. Trieszt ebben elkésett. A kőolaj termékek fogyasztási adója, amely a magyar államot illette, önmagában fedezte a fiumei kikötő építésének költségeit. A világháború kitörésével és különösen Olaszország 1915. május 23-i hadba lépésével Fiume sorsa megpecsételődött. 1914 júliusának végén a kikötő forgalma 1,1 millió tonna, ez az első öt háborús hónapban 160 ezer tonnára zuhant, annak ellenére, hogy a mindig tekintélyes szomszédos forgalmat a hadműveletek a kikötő védett fekvése miatt alig zavarták. A távolsági és interkondnentális forgalom teljesen megszűnt. 1916-tól kezdődően a fiumei kikötő partvidéki forgalma megélénkült, elérte a 480 ezer tonnát. Ennek oka abban rejlett, hogy Isztria és Dalmácia háborús szükségletei megnövekedtek és az elfoglalt Montenegrót és Albániát is csak a fiumei kikötőből lehetett ellátni. A forgalmat növelte az 1915-ben Veglia szigetén megkezdődött bauxittermelés, a Carpanoban bányászott barnaszén, és a dalmáciai carbidnak és cyanamidnak a fiumei kikötőn át történő szállítása. Ezeken a cikkeken kívül a behozatalban csak a dalmát bor játszott még nagyobb szerepet, míg a kiviteli forgalom főbb tételei élelmiszerek — cukor, liszt, tengeri, búza, burgonya — valamint szén és vasipari termékek voltak. A fiumei kikötő forgalma 1917 végén 480 ezer tonna, 1918 októberében, a Monarchia összeomlásakor, 340 ezer tonna volt. Az első világháború Európa gazdasági életében és a nemzetközi áruforgalomban, a közlekedési útvonalak átrendeződésében gyökeres változásokat hozott. Ezek közül az egyik legmélyrehatóbb az, ami Fiume kikötői forgalmában és gazdasági funkciójában történt. Fiume gazdasági élete a magyar külkereskedelmi forgalomból merítette erejét és ipari tevékenysége is a magyar gazdasági életbe illeszkedett bele Ez a kapcsolat szakadt meg 1918. október 29-én, amikor az utolsó magyar kormányzó, Jekelfalussy Zoltán átadta Fiumét a horvát nemzeti tanácsnak. A trianoni békediktátum biztosította ugyan Magyarország jogát az Adriához való szabad kijutáshoz, de az olasz-jugoszláv ellentétek középpontjába került Fiume hosszú évekre gyakorlatilag megközelíthetetlen maradt Magyarország nemzetgazdasága számára. 1925-ig vasúti összeköttetés sem volt Magyarország és Fiume között. Az 1925. július 20-án létrehozott nettunoi egyezményben szabályozták Olaszország és a Szerb—Horvát-Szlovén királyság között a fiumei kikötői és vasúti forgalmat. Csak ekkor lehetett a Fiume-Zágráb— Gyékényes közötti vasútvonalat újból megnyitni, és így Fiume és Magyarország között a megfelelő vasúti összeköttetést ismét felvenni. Magyarország és Fiume kapcsolata a húszas évek második felében élénkült meg ismét, a Bethlen kormány és Mussolini Olaszországa által 1927. július 25-én aláirt római egyezménnyel. De ez már egy másik korszak Magyarország és Fiume kapcsolatának történetében.